Börcsök Enikő: “Fontos volt számomra, hogy egy értékrendet is közvetítsek”

2018 december 04. kedd, 7:47

A megújulás folyamatos igényével és képességével játszik, rendez, forgat és tanít. Nem mellesleg kétszáz gyerekkel áll kapcsolatban a Nemzeti Vese Program nagyköveteként és a becsvölgyei nyári táborban. Börcsök Enikőt a Színház.net kérdezte.

A teljes interjú itt olvasható.

Annak kapcsán, hogy idén a Radnóti Színházban is látható A művésznő és rajongóiban vendégként, hogy Veszprémben a Kurázsi mamát játszotta, a Pinceszínházban rendezett, Szabó István és Gothár Péter új filmjében is forgatott, Börcsök Enikő  úgy nyilatkozott: “Valóban, eléggé kalandos és szerencsés a mostani időszak, sok különleges feladatban volt részem. Van, amikor évekig nincs ennyi munkám egyszerre. A két film meg a Radnóti felkérése miatt is nagyon összesűrűsödtek a dolgok. A Kurázsi mamából már a tavalyi évad végén lement a húsz bérletes előadás, nem hozták át az idei évadra. Sajnos kifújt az a kör, amelyik Budapestről érdeklődött iránta, a vidéki közönség meg a nézőbarátabb, szórakoztató előadásokra kíváncsi; úgyhogy közepest kap tőlem a veszprémi közönség”.

A kérdésre, tanárként milyen jövőképet tud továbbadni a növendékeidnek, azt mondta: “Ki tudja, hogy döntenek majd az életük felől? Onnantól, hogy végeznek, a saját választásuk, hogy milyen értéket akarnak képviselni. Amiben csak tudok, segítek nekik. Jóval nehezebb a dolguk, mint a mi korosztályunknak volt, amikor végeztünk. Rettenetesen beszűkültek a pályakezdők lehetőségei, már akkor sem volt könnyű kitartásra biztatni őket, amikor felvételt nyertek az egyetemre. Ha nem lesz munkájuk, még csak ki sem próbálhatják, miként tudják a tehetségüket kamatoztatni”.

Arról is beszélt, hogy élte meg, amikor a Vígszínház menesztette Marton Lászlót: “Természetesen nagyon nehezen, hiszen Marton nem csak a tanárom, az osztályfőnököm, az igazgatóm volt. Nagyra tartom és szeretem őt. Nem tudtuk megvédeni, mert nem kaptunk rá engedélyt. A színházunk érdekeit kellett nézni, tudomásul vettük az igazgatói döntést”.

Jövőre lesz 25 éve, hogy a Vígszínházhoz szerződött. “Imádom a Vígszínházat, és nem akarok máshova menni. Vígszínházi tag vagyok, nagyon szeretem a társulatot, az itt dolgozó embereket a műszaktól a különböző tárakig. Ők a barátaim, mindent megtesznek értem. Szeretem magát az épületet is, a színpadot, a nagy teret, és természetesen az előadásokat, amelyekben benne vagyok. Nagyon sok lehetőségem van másutt is játszani, sokfelé kipróbálhatom magam. A hosszú évek alatt gondolkodtam már rajta, mi lenne, ha váltanék. Több helyről is kaptam ajánlatokat. Ha eljönnék a Vígszínháztól, nem szerződnék másik társulathoz, hanem vidéken laknék a kis házamban” – mondta Börcsök Enikő.

A színésznő arról is beszélt, min múlott, hogy a tragédiák és a betegsége hatására nem keményedett meg: “Cipelünk magunkkal örökölt mintákat a felmenőinktől. A kérdés az, hogy milyen erő az, ami megtart minket az életben, és ami mindenkiben benne van. A Háy darabban is arról van szó, hogy Isten bennünk van, de ez nem a Jóisten, hanem saját magad. És te döntöd el, hogy a magad istene vagy, vagy odaállítasz magadnak valamit, egy bálványt. Sajnos ateista vagyok, nem tudok a Jóistenbe kapaszkodni, de bizonyára vigyáz rám. Azt mondják, mindenkit szeret. (…) A betegségem arra tanított, hogy sokkal pozitívabban gondolkodjak a világról, a mindennapok örömének éljek. Rendkívül sok erőt adott a körülöttem lévő nagyon sok szervátültetett gyerek. És ha bennük ilyen fantasztikus erő, életbírás van, akkor bennem is kell, hogy legyen az adásra, a segítésre, ahogy rajtam is segítettek annak idején.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok