“Nem térhetek ki a feladat elől” – Turbuly Lilla, a Kritikusok Céhének új elnöke válaszolt

2018 december 11. kedd, 7:42

Tisztújítást tartott a Színházi Kritikusok Céhe. A korábbi elnökség mandátumának lejártát követően Turbuly Lilla író, költő, színikritikust választották meg a céh elnökének. A Kútszéli Stílus kérdezte.

A teljes interjút ITT OLVASHATJA.

A kérdésre, magánemberként mi a jó számára abban, hogy a Színházi Kritikusok Céhe elnöke lett, Turbuly Lilla úgy válaszolt: “Amikor a korábbi elnökség felkért arra, hogy pályázzak, az első gondolatom az volt, ha elfogadom, még kevesebb időm lesz a saját dolgaimat írni. A második az, hogy ha szembe jön velem ez a feladat, nem térhetek ki előle. Ezt valószínűleg otthonról hoztam: a szüleim folyton csináltak valami mást is a tanítás mellett, és mindenhová vittek magukkal. Színdarabokat tanítottak be, anyukám népi együttest, apukám sportkört vezetett. Időt és energiát áldoztak rá, hogy ezek a falusi kisközösségek működjenek. És ha működtek, ha sikerült valami eredményt elérni, az nekik is örömet jelentett. (…) Mi tudjuk, a kívülállók talán nem: ez a céhes munka sok energiát igényel, anyagi haszonnal viszont nem jár, korszerűtlen kifejezéssel élve társadalmi, vagy ha úgy tetszik, önkéntes munka. Egyelőre annyi benne a jó, hogy a kollégáim, akik felkértek, és akik megszavazták a pályázatomat, alkalmasnak tartanak erre a feladatra. Ez nekem azért jelent sokat, mert későn, kívülállóként kerültem a kritikusi pályára. Igaz, hogy párhuzamosan végeztem el a jogi egyetemet és a magyar szakot, de közel 20 évig jogászkodtam, bíró voltam, és már elmúltam 40, amikor megírtam az első színikritikámat. Ennek pontosan 10 éve” – fejtette ki Turbuly Lilla.

Turbuly Lilla és Székely Csaba drámaíró egy szakmai beszélgetésen a POSZT-on / A fotó forrása: poszt.hu

A közgyűlésen a megválasztása után azt mondta, manapság különösen fontos, hogy ne szűnjenek meg civil szervezetek. “Egy olyan világban élünk, amelyben a politika mindenhatónak gondolja magát, mindent maga akar szabályozni a saját politikai-hatalmi érdekei mentén. Közben pedig nem vagy alig hagy teret a szakmai véleményeknek és az egyes szakmák önmozgásának. A tőle függetlenül működő, más szempontokat képviselő civil szervezeteket pedig szisztematikusan ellehetetleníti. Ezért a kultúra területén is még nagyobb szükség van a hivatalos kultúrpolitika mellett másféle nézőpontokat, értékeket is megmutató kulturális szervezetekre” – fogalmazott az új elnök.

Arról, mennyire fontos ma a kritika, van-e tekintélye, úgy vélekedett: “A színházi szakmában is hallani olyan hangokat, hogy nincs szükség a kritikára, a kritikusokra, nem olvasnak bennünket, elfogultak vagyunk, pártosak vagyunk… És még sorolhatnám. Ráadásul éppen a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila ennek a véleménynek a szószólója. Én viszont azt tapasztalom, hogy a színházak és a színházi alkotók, különösen a pályakezdők jelentős része nagyon is igényli a kritikai visszajelzést. Számtalanszor keresnek meg bennünket, hogy menjünk, írjunk róluk”.

Terveikről szólva azt nyilatkozta: “Mindössze 3 éve vagyok a céh tagja, talán ezért nem érzem, hogy a múlt és az elvárások teherként nyomnának bennünket. Most novemberben három fiatal kollégát vettünk fel, az elnökségnek is van egészen fiatal tagja Kovács Natália személyében. Ezért azt gondolom, a céh olyan lesz, amilyenné mi, régi és új tagok közösen alakítjuk. A kritikusdíj 40. évfordulója kapcsán Papp Tímea alelnök ötletéből januárban indítunk egy beszélgetéssorozatot. Ezt a 40 évet személyes történeteken keresztül szeretnénk feldolgozni, a korábbi díjazottakkal és olyan kollégáinkkal, akik régebb óta, akár a kezdetektől részt vesznek a szavazásban. Mellettük a beszélgetéseken ott lesznek az új tagok is. Szeretnénk, ha valahogy át tudnánk hidalni a generációs különbségeket”.

A kritikusdíj intézményéről és a díjátadó gáláról is kérdezte a Kútszéli stílus. Ennek kapcsán elmondta, egyre csökken azoknak a kollégáknak a száma, akik meg tudnak nézni évi 90 bemutatót, a teljesítés ugyanis jelentős időbeli és anyagi ráfordítást igényel, miközben a tagoknak meg is kell élniük, családjuk van, stb. “Idén bevezettünk egy 2. körös szavazást, ott azok is beleszólhatnak a végső döntésbe, akik legalább 50 bemutatót láttak. Ezt jó iránynak gondolom, hiszen az a cél, hogy minél több kolléga véleménye kifejeződjön a végeredményben. A díjak sokféleségét alapvetően jónak tartom, hiszen egy színházi előadásban sokak munkája összegződik, és az egyes részterületeik alkotóinak is jár az elismerés. Ahogy a programban is írtuk, kisebb változtatásokra szükség lenne. Kérdés például, kell-e külön független színházi kategória, hiszen minden más kategóriánál is szavazhatunk független alkotókra. Nem egészen tiszta az sem, hogy a zenés/szórakoztató színház kategóriájába kiket sorolunk. Szeretnénk egy munkabizottságot létrehozni, akik javaslatot tesznek majd a változtatásokra” – árulta el Turbuly Lilla, aki arról is beszélt, a céh egy független szervezet, bevételük a tagdíjakból és néhány pártoló tag évi 10.000 forintos befizetéséből, valamint a kritikusdíj-átadó jegybevételéből áll. Ezen túl két magánszínház segítette őket az elmúlt években, az ő támogatásukkal sikerült a díjátadókat megrendezni, de mindkettőjüket érinti a tao megszüntetése, ezért nagy kérdés, hogy jövőre is hozzá tudnak-e járulni a díjátadó megrendezéséhez.

A teljes interjút ITT OLVASHATJA.

 
 

Kapcsolódó anyagok