“Szeretnénk kiszélesíteni a hit fogalmát” – Mészáros Blanka és Hegymegi Máté a Jeanne d’Arc-ról

2018 december 13. csütörtök, 7:52

A világ egyik legismertebb nőalakjáról, a szentté avatott Jeanne d’Arcról készül előadás a Katonában.

 

Egy fiatal lány a francia sereg élére áll, és legyőzi az angolokat Orléans-nál. Megkoronáztatja a dauphint, azaz VII. Károlyt, aki azután számos csatát nyer meg az ellenséggel szemben.  Majd az alig 19 éves Jeanne d’Arcot elevenen elégetik. A Jeanne d’Arc – a  jelenidő vitrinében című produkciót december 18-án mutatják be. A főszerepet Mészáros Blanka játssza, a rendező Hegymegi Máté – mindketten idei Junior Príma díjasok. A 24.hu kérdezte őket.

A teljes beszélgetést itt olvashatja.

A kérdésre, mi izgatta Jeanne d’Arc történetében, Hegymegi Máté úgy felelt: “Egyrészt közel áll a figura életútja ahhoz, ami engem most nagyon érdekel: kiállni egy ügyért, és azt akár mindent feláldozva képviselni, úgy, hogy csak időszakosan vannak hozzá partnerek. Jeanne képes egyedül is helyt állni, a nagyon szélsőséges helyzetekbe is beleáll, még ha támadják vagy el is ítélik érte. Másrészt szerettem volna végre egy olyan történettel foglalkozni, aminek a középpontjában egy nő áll, mert – sosem volt tudatos, de – eddig valahogy mindig olyan előadások születtek, amikben férfiak foglalták el ezt a helyet. Ami pedig elengedhetetlen: van a Katonában egy Jeanne d’Arc. Máté Gáborral együtt úgy gondoltuk, hogy ez a szerep eleve Blankáért kiált, ráadásul pont ideális életkorban van ahhoz, hogy eljátssza”.

Arról, milyen Jeanne d’Arc-i tulajdonságai vannak Blankának, a rendező úgy vélekedett: “Olyan egyéniség, annyira erős jellem, hogy kiragyog a környezetéből. Jeanne d’Arc egyszerre okos és csodálatra méltóan naiv, önzetlenül tiszta. E nélkül a naivitás nélkül nem is tudna ekkora dolgokat véghez vinni. Látok ilyen színt Blankában is. Ahogy hallottam korábban a többi színésztől is, olyan hittel, odaadással dolgozik, ami figyelemre méltó és ösztönzőleg hat a környezetére is. Amikor főszereplőt keresek vagy egy színészhez darabot, akkor általában nem arról van szó, hogy el tudja-e játszani a szerepet, hanem arról, hogy a személyiségében megvan-e az a figura. Nem eljátszani kell Jeanne d’Arcot, hanem a helyzeteket kell megélni, úgy, hogy elhiszem: ez az ember Jeanne d’Arc. Amikor hónapokkal ezelőtt kollégáknak, ismerősöknek mondtam, hogy a Katonában fogom majd rendezni a Jeanne d’Arcot, többen rákérdeztek: ugye Blanka lesz?”.

Arról, mit szól ehhez, Mészáros Blanka azt válaszolta: “Jó érzés, hogy ilyennek látnak, de szerintem ugyanolyan ember vagyok, mint a többi. Amiben hiszek, ami érdekel, azért tényleg kiállok. Ehhez nyilván hoztam valami őshitet, őskitartást otthonról. Van olyan szerep, amihez könnyebben találok kötődést, van, amihez nehezebben, Jeanne d’Arc-hoz, úgy érzem, megvan a kötődésem, és a próbák alatt egyre erősebb lesz”.

Arról szólva, mi a szándék, mit akar elmondani Jeanne d’Arc „a jelenidő vitrinében”, Mészáros Blanka elmondta: “Szeretnénk kiszélesíteni a hit fogalmát. Mostanában mintha a hitetlenségnek lenne divatja. Az összefogást sem erénynek tartjuk. Ha már három ember összeáll, azonnal kategorizáljuk őket, ítélkezünk felettük. Ha valamit meggyőződéssel állít az ember, akár egy színházban, akár egy társasági beszélgetésben, akkor azonnal elkönyvelik valahová tartozónak, mert könnyebb betenni egy dobozba, mint egyéniségként kezelni. Ha valakiben megvan a hit és a tenni akarás, azt eltoljuk magunktól. Pedig valamiben mindenkinek muszáj hinnie, mert az ad erőt, reményt, hogy érdemes nap mint nap fölkelnünk az ágyból. Érezhetően nő a mindennapi feszültség, nem csak nálunk, hanem mindenhol. Nem könnyű világ jön, nagyon nagy lesz a szakadék a generációk között, a nemek között, az országok, a nagyhatalmak között, a természet és az ember között. Úgy érzem, minél inkább azt hisszük, hogy belelátunk a világba, minél több információ jut el hozzánk, annál kevésbé vagyunk tisztában a világ dolgaival. Igen nehéz ma talajt fogni”.

Hegymegi Máté hozzátette: “Egy kettészakadt országban, amely önnön magával és külső ellenséggel is küzd, egyszer csak jön egy kislány, és azt mondja: ne adjátok fel, tartsatok ki, én kivezetem az országot a teljes reménytelenségből, a nihilből. Pusztán a hite és az akarata meg tudta változtatni az emberek hozzáállását. Jeanne d’Arc átírta a francia, illetve az európai történelmet, megváltozott a százéves háború kimenetele. Nem egyedül csinálta, de nélküle nem történhetett volna meg. Előbb kihasználta, majd elítélte őt az egyház és a politika. Igyekszünk felfejteni, hogy az elbukásáról mennyire tehetett ő maga a megszállottságával, és mennyiben múlt a környezetén. A végkimenetelt nem ismerte pontosan, de azt tudta, hogy nagy eséllyel bele fog bukni, mégis végig kitartott egy ügyért.”

“A Jeanne d’Arcnak nem azt a realitást kell megmutatnia, ami konkrétan velünk történik. Felnagyítva, elrajzolva azt mutatja meg, amiből élesebben felismerjük: félelmünkben magunkért sem vagyunk képesek kiállni, nemhogy másokért, pedig lám, van, aki képes rá. Nem kellene elkényelmesednünk, beletörődnünk mindenbe. Olyan kompromisszumokba megyünk bele, amikre még csak nem is kényszerülünk rá. Egyszerűbb, ha nem csinálunk semmit, akkor sem, ha nem lenne káros következménye. Ez a fajta öncenzúra romboló” – vélekedett a rendező.

A teljes beszélgetést itt olvashatja.