Valló Péter: “Ugyanolyan ambiciózus vagyok, mint a pályám elején”

2018 december 14. péntek, 8:05

1976 és 1984 között 8 évig alkotott a Vígszínház kötelékében, ahová rendszeresen visszatér. Idén Ibsen kevésbé ismert drámájából, a John Gabriel Borkmanból rendez előadást a Pesti Színházban. Valló Pétert a Deszkavízió kérdezte.

 

A Deszkavízió cikkéből:

“Az évadban első, győri előadást már tavaly megcsináltuk, annak csak a bemutatója volt most ősszel. A John Gabriel Borkman lesz idén a második rendezésem, ezután jön majd egy szünet. Én mindig is sokat dolgoztam, valahogy erre az élettempóra álltam rá. Ez természetesen csak úgy megy, ha nyáron nagyon alaposan felkészülök, és jól beosztom az időmet. Mindig csak annyit vállalok, amennyit tisztességgel és becsülettel meg tudok csinálni. Hogy energiával hogy bírom? Az egy sokkal személyesebb kérdés, hol jobban, hol rosszabbul. Vannak mélypontok, de ez most már inkább a színházcsinálás minősége miatt alakul ki, mintsem amiatt, hogy csökkent volna a színház iránt érzett szeretetem. Azt hiszem, ugyanolyan ambiciózus vagyok, mint a pályám elején, csak nagyon megváltoztak a körülmények” – hangsúlyozta Valló Péter.

Vígszínház: John Gabriel Borkman - olvasópróba / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Vígszínház: John Gabriel Borkman – olvasópróba / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A rendező elmondta, ötven éve foglalkozik színházzal, és ez idő alatt rengeteget fejlődött a technika, és éppen ez az előrehaladás vet fel újabb problémákat és kérdéseket. “Kicsit bürokratikusabb, kicsit személytelenebb lett. Sok mindenen kell keresztülmenni ahhoz, hogy egy előadás megvalósulhasson. Az a nagyon familiáris, személyes közünk a dolgokhoz, ami régen megvolt, ma időnként szétszakadozik” – tette hozzá.

Valló Péter az interjúban azt is elárulta, az évek alatt sikerült kiverekednie magának azt a helyzetet, hogy nagyon kevés helyen mondják meg, mit rendezzen, ritkán kell felkérésre dolgoznia, de még akkor is teljesen szabad a munkában. “Fiatal rendezőként mindenkivel előfordul, hogy úgymond legyárt kötelező feladatokat, ma már talán nem ez a jellemző, de az én időmben így volt. Utólag azt mondhatom, hogy hasznos volt, egy csomó olyasmit is meg kellett tudni szakmailag oldani, amit az ember a maga jószántából nem biztos, hogy csinált volna” – mutatott rá az alkotó.

A rendező elmondta, megpróbál olyan színdarabokat előadatni, amelyekről azt gondolja, hogy olyan kérdéseket járnak körbe, amelyek az embereket foglalkoztatják. “Valamilyen módon ezek a darabok reagálnak arra, ami a társadalomban, a körülöttünk lévő világban történik. Le lehet egyszerűsíteni címszavakra, hogy a John Gabriel Borkman a bukott bankelnökről, a korrupcióról szól, de az igazán jó színdarabok mindig összetettek. Úgy érzem, hogy most sokan vannak, akik azt képzelik, hogy kívül tudják helyezni magukat azokon a koordinátákon, amelyekben a társadalom normális értelemben működik. Ezt általában a tízparancsolat diktátumaival szokták jellemezni, mert ez a legegyszerűbb. Amikor megsérülnek a demokratikus ellenőrzési normák, visszacsúszunk egyfajta tekintélyelvű rendszerbe, amikor egy társadalom már nem értékelvű, és helyette valamiféle hierarchikus berendezkedés kezd diktálni, akkor megszaporodnak ezek a jelenségek. Nem csak a bankelnökökről beszélek, nem fogunk Quaestor-ügyezni, sajnos nagyon sok más példát is lehetne hozni” – fejtette ki Valló Péter.

 

A teljes interjú itt olvasható.