Karinthy Márton: “Hályogkovácsnak éreztem magam”

2018 december 20. csütörtök, 9:04

A háború utáni első magánszínház alapítója szerint nehéz, de édes terhet cipel: Karinthy Márton egész életében úgy érezte, hogy meg kell felelnie édesapja és nagyapja hírnevének.

Karinthy Márton / Fotó: MTVA

Karinthy Márton / Fotó: MTVA

“Hályogkovácsnak éreztem magam, bevallom, ha tudom, mivel jár ez a fajta színházcsinálás, talán bele sem vágok. A legnagyobb erőt az adta nekem, hogy mindig is vágyam volt a ‘maszek’ színház. Már a nagyapám is tervezte, de neki örök álom maradt. Én megcsináltam, bár a Karinthy név máig súlyos, néha elviselhetetlenül nehéz a teher a vállamon, örök kihívás megfelelni ennek az örökségnek” – mesélte Karinthy Márton a Bors interjújában.

“Rögös volt az út, mert előttem senki sem taposta ki. Itt, a kelenföldi pampán a mai eszemmel nem biztos, hogy színházat nyitnék, de az, hogy a volt Haladás mozi épületét magunkénak mondhattuk, nagy lökést jelentett. A másik erős bástyát a színészek alkották, akik játszani jöttek hozzánk. Szóval 1988-ban jött el az idő, amikor már ki mertem írni az épült homlokzatára: Karinthy Színház” – emlékezett a teátrum alapítója.

Karinthy Márton abban is úttörő volt, hogy színházának nincs állandó társulata. “Nincs egyszerű dolgunk, hiszen ötvennégy színházzal kell egyeztetni ahhoz, hogy egy-egy előadásra össze tudjuk szedni a rendezők által kiszemelt legjobb színészeket. Az sem elhanyagolható, hogy az elmúlt évek alatt, több mint ezer színész szórakoztatta a közönséget a Karinthy Színházban. A rendezők is szívesen jönnek hozzánk, mert otthon érzik itt magunkat” – mondta a direktor, aki azt is hangsúlyozta: nincs titkuk, a színészeket jó szerepekkel kínálják meg, így jó hangulatban folynak a próbák, amit a közönség biztosan megérez az előadásokon.

Forrás: Bors