“Most kezdődik el valami nagyon izgalmas” – Huzella Júlia válaszolt

2018 december 20. csütörtök, 7:43

Az Alföldi Róbert által rendezett Chicago című musical egyik főszereplője, játszik a Katona József Színházban és a Gólem Színházban, az Ember a tűzből kisfilmje pedig bemutatásra vár. Emellett Huzella Juli két kislányt nevel, edz és a környezetvédelemre is odafigyel. A színésznőt a Marie Claire kérdezte.

 

A Marie Claire cikkéből:

“A diplomaátadómon már terhes voltam az első kislányommal, tehát úgy kezdtem a pályát, hogy azonnal kihagytam egy évet. Ugyan játszottam, de kisebb szerepeket, és főleg független társulatoknál, amiknek nem volt olyan nagy visszhangjuk, illetve publicitásuk. Viszont az osztálytársaim, akik kikerültek az egyetemről és azonnal belevetették magukat a szakmai életbe, ők rögtön kapták a szerepeket. Nálam ez nem így működött. Ekkora volumenű dolgot, ilyen típusú zenés-táncos szerepet, mint a Chicago Roxie-ja még tényleg soha nem játszottam. Ráadásul Alföldivel. Szóval minden, ami lehetett, feltornyosult ebben az egy feladatban. Úgyhogy én most úgy érzem, két gyerekkel a hátam mögött, vagy a hátamon, hogy most kezdődik el valami nagyon izgalmas” – mondta a színésznő.

Huzella Júlia / Fotó: huzellajulia.hu

Huzella Júlia / Fotó: huzellajulia.hu

Huzella Júlia szerint Alföldi Róberttel a munka nem volt könnyű. “Alföldi egyáltalán nem ismert engem, nem tudta, hogy létezem, ki vagyok, nem látott semmiben. A mi osztályunk az ő figyelmén kívül esett, mert pont a fölöttünk lévő osztállyal dolgozott az egyetemen és őket hívta utána a Nemzetibe, velünk nem foglalkozott. Ez adott neki egy plusz feszültséget, mert azért ez egy baromi nagy vállalás, hogy egy számára ismeretlen embert kiválasztott, mert meglátott benne valami erős potenciált. Utána viszont addig nyúzott, amíg ki nem szedte belőlem azt, amit először meglátott bennem. A meghallgatáson derült ki számára, hogy már 35 éves vagyok – úristen! Eleve, hogy 180 cm magas vagyok – úristen! Van két gyerekem – micsoda?! Ez keltette fel nagyon az érdeklődését, hogy ez egy nagyon izgalmas szín. A próbákon aztán egyáltalán nem kímélt. Előtte sokan mondták szakmabeliek, hogy majd Robi ilyen lesz, meg olyan lesz, készüljek fel rá… De nem lehet rá felkészülni. Aztán amikor megszületett a szerep úgy, ahogy ő is meg én is akartam, akkor megnyugodott és akkor onnantól kezdve minden nagyon jó volt. Úgy érzem, hogy emberileg is, szakmailag is nagyon sokat gazdagodtam” – mesélte a színésznő.

Ötödjére vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Arra a kérdésre, hogy igazolta-e utólag az élet ezt a makacs kitartást, így felelt: “Az egyértelmű volt, hogy színésznő akarok lenni. Annak ellenére, hogy volt olyan szakmabeli, aki egyszer azt mondta, hogy belőlem soha nem lesz színésznő… Ahhoz kellett valami erő, hogy én ezt ne higgyem el, hanem azt mondjam, hogy oké, az egy dolog, hogy ezt gondoljátok, de én akkor is az leszek. Az is nagyon érdekes, hogy ahhoz, hogy meg tudjam csinálni Roxie szerepét, nagyon kellettek nekem ezek az élmények. Annak a fájdalma, hogy milyen az, amikor nem jön össze. Roxie összeomlik a végén, amikor hirtelen jön egy új, egy nagyobb felhajtás valaki más körül. Ebben tényleg segít engem az, hogy valaki azt mondta, hogy belőled soha nem lesz színésznő, vagy az, hogy ötször kellett felvételizni. Megvan az élményem arról, hogy milyen az, amikor kínlódsz és újrakezded csak azért is. Szóval ezért szeretem ennyire ezt a szerepet, és ezért élvezem csinálni, mert mindez megvan mögötte. Fura ez. Mert ez öröm. Ez a durva, hogy öröm. Mikor ott kifakad, kitörik, kiszakad belőled a színpadon mindez a fájdalom, akkor az közben egy olyan gyönyör… Jézusom, nem normális dolog ez a színészet, de tényleg!”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok