“Színház nélkül elvesznék” – Szirtes Ági válaszolt

2018 december 22. szombat, 8:32

Negyven éve kezdte a pályát, de mindmáig vannak kétségei önmagával szemben. A nemrég Prima Primissima díjjal kitüntetett Szirtes Ágit a Szabad Föld kérdezte.

 

A Szabad Föld cikkéből:

“Nemrég forgattam egy sorozatban, érdekes tapasztalat volt. Sokkal ridegebbek az emberek, nem jellemző a viccelődés. Fiatal színésznőként, ha beleettem a kellék ennivalóba, azt elnézték. Azt gondoltam, ez a személyemnek szóló gesztus. A fenét! Azóta tudom, hogy nem nekem szólt, hanem a szép és ifjú lánynak. Most viszont egyáltalán nem tolerálják az ilyesmit, sőt megszólnának érte. Elgondolkodtatott. Az ember megöregszik. Nemcsak kívül, belül is. Megcsontosodik, merevebb lesz. Lassul az észjárása, ragaszkodik a rögeszméihez” – mondta Szirtes Ági.

Szirtes Ági / Fotó: MTVA

Szirtes Ági / Fotó: MTVA

A Katona művésze szerint egy színésznőn könnyen nyomon követhető az idő múlása, a nézők az öreg színésznőkre epés megjegyzéseket tesznek, elfelejtik, hogy ők sem úgy festenek, mint fiatalon. Arra a kérdésre, hogyan viszonyul az öregedéshez, így válaszolt: “Előremenekülök. Fel lehet tupírozni a fogyatkozó hajkoronát, hogy többnek tűnjön, de nekem az siralmas látvány. Azt is szánalmasnak tartom, ha egy nő nem az életkorának megfelelően öltözködik. Aki mindent megtesz, hogy a legjobb formáját fussa, és vállalja a korát, szememben az a nyertes. Egy öregedő színésznőnek aztán még a fizikai erőnlétére is figyelnie kell, máskülönben hogyan engedelmeskedhetne a fantáziájának. Ha fel kell ugrani a plafonra, akkor fel kell tudni ugrani. És a szellemi kondíció is nélkülözhetetlen.”

Mindjárt a pályája elején színészóriásokkal hozta össze a sors. “A Nemzeti Színházban együtt játszhattam Sinkovits Imrével, Bessenyei Ferenccel, Őze Lajossal, Moór Mariannával, a Katonában Gobbi Hildával, Csomós Marival. A puszta létezésükkel életre szóló példát adtak. Emlékszem arra, hogy Gobbi mennyire félt esténként, még akkor is, ha csak egy rövid jelenete volt. Remegett” – emlékezett Szirtes Ági.

Arra a kérdésre, hogy a volt-e valaha más elképzelése a színészeten kívül, a művésznő így felelt: “Színház nélkül elvesznék. Nem értek máshoz, még pincérnek sem vennének fel. Régebben, ha nagyon erőszakosan kérdezgettek, azt válaszoltam, iparművész szívesen lennék. Amikor a lányom született, olyan egyértelműen jó élmény volt, hogy úgy gondoltam, akár szülésznő is lehetnék. Volt, hogy vágytam eltávolodni a színháztól, de nem sikerült. Idén nyáron meg is próbáltam, elmentem három hétre a tengerhez, és egy hét után már annyira hiányzott a színház, hogy majd” belebolondultam. Bármennyire is jól éreztem magam, ott idegen voltam. Itthon pedig, ha egy ismeretlen rám mosolyog, gondolhatok arra, hogy azért teszi, mert a színházban kellemes perceket szerezhettem neki.”

A teljes interjú a Szabad Földben olvasható.