“Arany ősélményem” – Mácsai Pál válaszolt

2018 december 25. kedd, 8:20

A Hallgatni Aranyt! projekt kapcsán az emlékévek kínálta lehetőségek mellett az Örkény Színház verselőadásairól is kérdezte Mácsai Pált a Papageno.

 

A Papageno cikkéből:

“Az Arany-emlékév tele volt úgy tematikus, mint tematika nélküli Arany-estekkel, nem szeretettem volna egy sokadikat. De ezt a spanyolviaszt sem mi találtuk fel, több kötet is megjelent arról, hogy kortársak vagy az utókor hogyan látták Aranyt, és ezeket mind használtuk is: az Országos Széchényi Könyvtár 24 karát című kiadványát és a Látó Aranynak dedikált számát, amelyekben kortárs költők idézik Aranyt, és a Csűrös Miklós szerkesztette Világol tiszta fénye című kötetet, amelyben szintén Aranyról szóló, vagy az ő hatására írt versek találhatók. Nem egyedül válogattam a szövegeket, Ferencz Győző segített” – mondta Aranyozás című előadásról Mácsai Pál.

Mácsai Pál / Örkény Színház: Aranyozás - költők Arany Jánosról / Fotó: Horváth Judit

Mácsai Pál / Örkény Színház: Aranyozás – költők Arany Jánosról / Fotó: Horváth Judit

“Mi színház vagyunk, a klasszikus szövegekben is a kortárs értelmezés a dolgunk, az Anyám tyúkja előadásainkban is ez történik, és az Aranyozásban is ezt járjuk körül. Ő tényleg középpont, műfajtól, poétikai korszaktól, költői hangnemtől függetlenül kivétel nélkül mindenki hódolattal beszél róla. Igazán szíven üti az embert, hogy például Petri, aki nem éppen tizenkilencedik századi habitusú költő, az egyik utolsó versében ír arról, halála előtt kevés öröme van, ám Arany az egyik. Ha ezt a felismerést hazaviszi a néző, és kedve lesz levenni a kötetet a polcról, nem volt hiába az est” – hangsúlyozta Mácsai Pál.

Arra a kérdésre, hogy az Örkény Színház Anyám tyúkja előadásában mennyi rizikó volt, a direktor így válaszolt: “Nem éreztem benne rizikót, de arra se vettem volna mérget, hogy ekkora siker lesz, az Örkény Színház repertoárjának egyik legfixebb darabja. Csak ennél az előadásnál történt meg, hogy állva tapsolt a nézőtér. Mellbe vágott minket ez a viharos tetszésnyilvánítás, és kíváncsi voltam, pontosan mi is hat itt: úgyhogy rögtön a harmadik előadás után tartottunk is egy közönségtalálkozót. Ott a nézők azt mondták – ez a hiúságunkat persze legyezgette –, hogy másképp mondjuk a verseket, mint ahogy megszokták, magyarul más optikával látnak rá, mint korábban. De ennél, azt hiszem, bonyolultabb a dolog, ez magában nem lenne elég. Igenis, hat a ‘már látott’ újralátása, az idősebbeknek a fiatalkorukat idézi fel, a fiatalok pedig rácsodálkoznak, hogy Csokonai szólhat az ő szerelmükről is. És, akármilyen patetikusan hangzik is, hat maga a magyarságélmény, hiszen a nemzet többek között, vagy első sorban mégiscsak kulturális entitás. Ebben a szétszakított országban kivételesen egységesek vagyunk abban, hogy a magyar irodalom páratlan érték, és jó rá büszkének lenni.”

A teljes interjú itt olvasható.