Halász Judit: “Sok erőt adott, hogy ennyien gondolnak rám”

2018 december 29. szombat, 7:40

Több mint ötven éve a Vígszínház tagja, dalain generációk nőttek fel, koncertjein gyerekek, szülők, nagyszülők énekelnek együtt. Halász Juditot a 168 Óra kérdezte.

 

A 168 Óra cikkéből:

“Azelőtt napi három koncert sem döntött le a lábamról, de az idő múlik, és ez ma már túl sok lenne nekem. Persze a színészek tudják: a színpadon az ember nem érzi, ha fáradt vagy fáj valami, mert a szerepre koncentrál. De a regenerálódás utána már sokkal tovább tart, mint harminc éve. A zenekarom tagjai fiatalabbak nálam, a koncert végére mégis jobban elfáradnak, mint én. Nekem annyival könnyebb, hogy elöl állok, és a közönségtől rengeteg energia és szeretet áramlik felém. Persze csak ha jól végzem a dolgomat. A vígszínházi koncertek előtt nincsenek az utcán plakátok, sem máshol hívogató hirdetések, és mégis megtelt hatszor a nézőtér, ami hatezer nézőt jelent. Közben a vidéki meghívásainknak is eleget teszünk, emellett még van néhány előadásom is repertoáron a Vígben, illetve a Pesti Színházban” – mesélte Halász Judit.

Halász Judit / Fotó: Nagy Attila, nlcafe.hu

Halász Judit / Fotó: Nagy Attila, nlcafe.hu

Gyerekkora óta színész akart lenni, és elsőre felvették a színművészetire Pártos Géza osztályába. “Osztálytársam volt többek közt Béres Ilona, Szegedi Erika, Tordai Teri, akikkel ma is összejárunk. A színészeten kívül minket az égvilágon semmi nem érdekelt. Úgy éreztük, tehetségesek vagyunk, és minél többet akartunk tudni a mesterségről. A főiskolai óráink után este gyakornokként játszottunk valahol, vagy előadásokat, filmeket néztünk. A közélettel csak annyit foglalkoztunk, amennyi feltétlenül szükséges volt. Mi a szakmánkban hittünk. Akkoriban az volt a szabály, hogy a főiskola után két évet vidéken kellett tölteni. Akik vidéki teátrumokhoz kerültek, sokan ott is maradtak. A következménye az lett, hogy a fővárosi társulatok kezdtek elöregedni, például a Vígszínházban negyven év volt az átlagéletkor. Várkonyi Zoltán, a Vígszínház főrendezője, a főiskola nagyszerű tanára kiharcolta, hogy a vidéki kötelező időszakot megszüntessék. Én a Pécsi Nemzeti Színháznál voltam, és fél év után vendégszínészként már a Vígben játszottam. A következő szezonban, 1965-ben Darvas Ivánnal együtt kerültem a Víg óriási társulatába, amelynek tagja volt többek közt Páger Antal, Bulla Elma, Sulyok Mária, Ruttkai Éva” – emlékezett a művésznő.

“Sok évvel ezelőtt elütött egy rendőrautó, és hetekig eszméletlenül feküdtem a János kórházban. Amikor magamhoz tértem, a portás mindennap kosárban hozta a leveleket, rengeteg gyerek írt, rajzolt nekem. Nagyon sok erőt adott, hogy ennyien gondolnak rám. Amikor felgyógyultam, meghívtam ezeket a gyerekeket a Vígszínházban rendezett ‘visszatérő’ koncertemre. Aztán az ezredfordulón ismét súlyosan megbetegedtem, daganatos betegséget diagnosztizáltak. Sokáig nem beszéltem róla, nem akartam, hogy sajnáljanak. De miután ez nyilvánosságra került, megint elhalmoztak levelekkel. Akkoriban ritkán láttak színpadon, de akikkel mégis találkoztam valahol, elmondták, gyerekkorukban milyen sokat jelentettek nekik az én dalaim. Akkor határoztam el, hogy ezentúl nemcsak a gyerekeknek, hanem a szüleiknek is, családoknak fogok énekelni” – mesélte Halász Judit.

A teljes interjú itt olvasható.