“Elkezdett működni bennem a belső hiány” – Szarvas József válaszolt

2018 december 31. hétfő, 8:00

A főiskolán Horvai István osztályában 1987-ben diplomázott. Tíz éven át a Vígszínházban, majd négy évig Kaposváron játszott. 2002-ben szerződött a frissen megnyílt Nemzetibe, ahol azóta is társulati tag. Szarvas Józsefet a HVG kérdezte.

 

A hvg.hu cikkéből:

“A gyerek úgy ragaszkodik a szüleihez, mint az élethez, amit tőlük kapott. Mindenkinek el kell fogadnia azt a miliőt, amelybe beleszületett. Aztán később, ahogy én is, eleinte a fantáziával, később elhatározással kifogalmazhatja magát belőle. Lehet, hogy túlságosan is belém nevelték a tisztelettudást. Még fiatal felnőttként sem kerültem szembe velük. De miért baj az? Petőfit is elzavarták, mégsem arról szól a költészete, hogy vesszen az apám, az anyám” – mondta a színész a hatvanadik születésnapjára nemrég megjelent önéletrajzi könyvével kapcsolatban.

Szarvas József / Fotó: valasz.hu

Szarvas József / Fotó: valasz.hu

Arra a kérdésre, hogy milyen módszerrel küzdötte le azokat a hátrányokat, amelyeket tanyasi gyerekként hozott magával, Szarvas József így válaszolt: “Kíváncsisággal. Mindent pótolnom kellett. Nem találkoztam Istennel, bizalommal, szeretettel, hagyománnyal. Azt sem tudtam, mi a karácsony misztériuma, gyerekkoromban csak fenyőünnepnek mondták. Amikor jött a rendszerváltás, azt kérdeztem magamtól: minek az? De aztán elkezdett működni bennem a belső hiány, kerestem a válaszokat könyvekben, barátaimtól. Ma már adni is képes vagyok. 1999-ben vettem egy parasztházat az Őrségben, Viszákon. Találkoztam a zalai Kovács Gyulával, aki a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáit menti át a mába. Az ő hatására alakítottam ki közösségépítő szándékkal Viszákon a Tündérkertet. Az elgondolás szerint minden évben annyi gyümölcsfát telepítünk, ahány gyerek az előző évben a faluban született. De – mert a község népessége alig növekszik – engedményt tettünk: a Viszákról elszármazottak is lehetnek gondnokai a facsemetéknek. Gyüttment létemre én is ültethettem fát az unokáimnak, a kislányomnak.”

“A színház erotikus műfaj. Fiatal Rómeók, Júliák és Mercutiók csinálják. A lehetőségeimet behatárolja a korom. A szerepek kiosztása pedig Vidnyánszky Attila kompetenciája. Ebben az értelemben is konzervatív vagyok. De vendégként sokfelé játszom, például most mutattuk be a felvidéki Csavar Színházban Bukowski Ponyva című regényének adaptációját, amelyben főszerepet kaptam. A Nemzetihez érzelmi szálak kötnek. A kezdeti élmények is táplálják a ragaszkodásomat. Kis hősökként dolgoztunk a falak között, míg odakintről gyűlölet áradt az épületre és a társulathoz szerződöttekre. Amikor betettem oda a lábam, a szakma bezárult előttem, át kellett írnom a noteszban a neveket. Szörnyű volt azt olvasni számos régi barátunktól, hogy valamirevaló színész nem lép fel a Nemzetiben. De az is hibát követett el, aki betette a televízió-műsorba a nyitó előadást, amin mindenki csámcsoghatott. Az ember tragédiája nem populáris műfaj” – mesélte Szarvas József.

Folytatást a hvg.hu-n talál.