Tarnóczi Jakab rendezőhallgató: “Nagy bizalmat kaptam”

2019 január 05. szombat, 7:30

Ötödéves a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színházrendező szakán, Ascher Tamás osztályában. Az előző évadban bemutatott vizsgarendezésével, A Scroffenstein családdal azonnal feltette magát a magyar színházi élet térképére, sőt, már a bemutató előtt felkérte Máté Gábor, hogy idén rendezzen a Katona Sufnijában. Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát vitte színre Dér Zsolt főszereplésével. Tarnóczi Jakabot a Deszkavízió kérdezte.

A Leláncolt Prométheusz olvasópróbáján / Fotó: Rácz Gabi

A kérdésre, hogy jött a Katona felkérése, úgy válaszolt: “Először azt hittem, hogy ez egy tévedés, hogy összekevertek valamelyik osztálytársammal. Nem éreztem indokoltnak. Ascher Tamás egy telefonbeszélgetés közben elejtette, amikor egyébként teljesen másról beszéltünk, hogy menjek már be Máté Gáborhoz, mert valamit szeretne mondani. És ez az volt, hogy szeretné, hogy próbáljam ki magam a Sufniban. Ez pont egy éve volt, tavaly ősszel. Még egyik nagy nyilvános vizsgámat sem csináltam meg az Ódryn, tehát igazából nem tudtam, hogy ezt minek köszönhettem. Nagy bizalmat kaptam Aschertől, és gondolom ez hozzájárult ahhoz, hogy Máté Gábor is megbízott bennem. Jó érzés volt, és egyszerre nyomasztó is, hogy azt mondta: ott van a Sufni és azt csinálok, amit akarok”.

Tarnóczi Jakab arról is beszélt, miért fontos számára ez az anyag: “Nagyon ellentmondásos számomra a főszereplője, Prométheusz, és szerintem a nézők számára is az lesz. Tisztán látja a Zeusz alatt működő elnyomórendszert, de közben ő maga is olyan konok személyiség, hogy néha elbizonytalanítja a többi szereplőt, hogy biztos normális-e ez a fiú, akit ide lekötöztek, biztos, hogy kell-e utána mennünk egy forradalomban. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen nehéz helyzetben, amiben a darab játszódik, melyek az okos döntések, vagy lehet-e egyáltalán okos lépéseket tenni, vagy szélsőséges és törvényszegő lázadást kell véghezvinni, mint amit Prométheusz is megtesz. Ellopja a tüzet és elviszi az embereknek, holott ez az egyik legfőbb bűn az istenek között. Mindenki látja, hogy baj van ebben a világban, de mégis folyton azon törik a fejüket, hogy miképpen lehetne ezt okosabban, csendesebben és békésebben kezelni. Ez ellen ágáll ez az alak. Izgalmasnak látom azt a konfliktust, hogy mikor válik valaki őrültté és elvakulttá még akkor is, hogyha az igazságot képviseli. De az is lehet, hogy ez az átbillenés, ez az őrület teljesen helyénvaló ilyen szélsőséges rendszerekben” – fejtette ki a rendező.

Azt is elárulta, mi a szerepe az üvegbúrának, amit díszletként használnak: “A térrel kapcsolatban a legelemibb kérdés az volt, hogy eldöntsük, hogy mi ez a leláncoltság. Egy habszivacs kőhöz láncoljuk Dér Zsoltot, vagy pedig valóban bajba sodorjuk? Az volt a legfőbb célom, hogy ténylegesen rossz legyen Zsoltnak. Giliga Ilka, a tervező jobban féltette a színészt, mint én, de aztán megtaláltuk azt a határt, ameddig el lehet menni. Zsolt be lesz zárva egy olyan dobozba, amiből magától ténylegesen nem tud kijönni. Nagyon játékos az egész előadás, mindenki játszik mindenféle szerepet Zsolton kívül. Felvállaltan színházat csinálunk, játszunk, énekelünk. Ennek szerettem volna egy ellenpontot, hogy a főszereplő állapota performatív legyen, ne álbörtönben lássuk, hanem számára is kihívás legyen végigcsinálni ebben a helyzetben ezt az előadást. Így egy olyan szűk térben játszik, ahol nem tud nagyon mozogni, ahol saját maga tükröződik; valóban kellemetlen neki, hogy ott bent van. Ez a legfontosabb eleme az egész térnek”.

Tarnóczi Jakabot arról is faggatták, milyen feladatai lesznek még az évadban: “A Tháliában fogok rendezni, az új tér, a Télikert, az én előadásommal nyílik meg. Elfogadtak tőlem egy nagyon kemény darabot. Gerhart Hauptman Rose Bernd című drámájáról van szó, amit összesen kétszer játszottak több, mint 100 évvel ezelőtt Magyarországon. Azt gondolom, hogy olyan kihívás lesz a színészeknek, amivel már évek óta nem találkoztak a Tháliában, egészen más jelenlétre lesz szükségük hozzá. Nagyon izgat az, hogy ott is azt tudjam csinálni, ami igazán érdekel, és ne azzal foglalkozzam, hogy van egy nagyon erős arculata a színháznak, ami jól működik.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok