Fehér Balázs Benő: “Azt gondoltam, a nehezebb utat választom”

2019 január 11. péntek, 16:11

A negatív kritika megrázza, ha tudja is, mit rontott el, a jót viszont fenntartással kezeli a fiatal művész. Fehér Balázs Benőt a HVG kérdezte.
A felvetésre miszerint rendez, noha nincs rendezői diplomája, Fehér Balázs Benő elmondta: “Az élet hozta így. Amikor először jelentkezhettem volna rendezőosztályba, még nem volt ilyen ambícióm Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor másodéves színésznövendékeként. 5 évvel később a felvételi idején a Katonában dolgoztam az Emília Galottin. Jó lenne visszatérni a tantermekbe, jeleneteken kísérletezni hajnalig, de öt év sok lenne, és a szakmából is kiesnék. Azt gondoltam, a nehezebb utat választom, és a munka mellett tanulok”.

Fehér Balázs Benő és Bercsényi Péter a Makbett olvasópróbáján (fotó: Mészáros Csaba)

A kérdésre, mit gondol arról, hogy kifejezésformáját többször hasonlították Zsótér Sándoréhoz, úgy válaszolt: “Osztályfőnökeim a mestereim. Felhívom őket, eljárnak az előadásaimra, érdekel a véleményük. Zsótér Sándor rendezése szembemegy a sablonos szerepelemzéssel, stilisztikával, esztétikával, színészvezetéssel, a látszat ellenére mélyen érzelmesek az előadásai, és képes a megújulásra. Zsótér-tanítványként én is rengeteget foglalkozom a nyelvvel, azzal, hogy a színész értse, mit mond ki a színpadon, és azt is, hogy miért mondja. Én sem szeretem az álszenvedélyt, sokszor látom, hogy a színészek úgy tesznek, mintha misztikus érzelmi állapotba kerülnének, de nem értik a szöveget, és a testüket sem uralják. Minden mondatnak, hangsúlynak és gesztusnak jelentősége van. Azt az igényt próbálom felkelteni bennük, hogy ezekre figyeljenek. Az agyuk dolgozzon, az jó eséllyel beindítja a lelküket és a szexust ez amúgy Zsótér-tanítás, ahogy az is, ha nem tekintik saját ügyüknek a szerepet és az előadást, akkor jó iparosnál nem lehetnek többek”.

Annak kapcsán, hogy rendezései az identitáskeresésről szólnak, és mindegyik személyes módon közelít a világhoz, úgy nyilatkozott: “Önmagát kereső nihilista fiú A fura, aki a legmenőbb akar lenni a világon. Volt időszakom, amikor ez volt jellemző rám, ezért is akartam erről előadást csinálni. A játékos egy nagymamáról szól, aki megharagszik a családjára és elveri az összes pénzét, de egy lányról is, aki anyagilag ki van szolgáltatva a férfiaknak, ettől szenved, meg egy szenvedélyes fiúról, aki nem szeret dolgozni. A nyíregyházi A balek rendezésénél tapasztaltam, milyen, ha nem én választok darabot, hanem felkérnek rá, és így kell megtalálni a kapcsolódási pontokat ezt szintén élveztem”.

Arról, milyen ma pályakezdőként a szakmában, elárulta: “Az egyetem elsősorban állóképességet ad. Nehéz lenne az öt év tapasztalata nélkül színházat csinálni. Amikor bekerülsz, azt hiszed, a legmagasztosabb szakmát választottad, de rájössz, hogy ugyanannyi száraz gyakorlást kíván, mint bármelyik másik, ha nyugodt lelkiismerettel akarsz aludni. Nem garancia semmire, ha felvesznek, és az sem, ha elvégzed. Nem csak a tehetségen és nem csak a talpraesettségen múlik, annál is kevésbé, mert a mainstream színházak előadásai egyre kommerszebbek, bátortalanabbak, az igazi színészegyéniségek pedig nehezen jutnak helyzethez. Zsámbéki Gábor azt mondta, a pályakezdés első öt éve vízválasztó lesz. (…) Korábban rajtam volt a nyomás, hogy ha nem sikerül jól egy bemutató, talán nem kapok több lehetőséget. Most sok helyre hívnak, a következő évadot előre látom, ezért nyugodtan és szabadon dolgozom. Lehetnék elégedett. A negatív kritika megráz, hiába sejtem, mit rontottam el, a jót viszont fenntartásokkal fogadom, annyi rossz előadásról olvasok méltató írásokat. Ki kell választani azt a pár embert, akinek adhatok a véleményére. Nekem vannak ilyenek” – szögezte le Fehér Balázs Benő.

A teljes interjút a HVG-ben olvashatják.

 
 

Kapcsolódó anyagok