Radnay Csilla: “Filmezésnél a színész egy pontosan beállított műszer”

2019 január 11. péntek, 7:46

A disszonanciát, az árnyoldalt keresi az általa megformált karakterekben. Radnay Csillát a 168 Óra kérdezte.

 

A 168 Óra cikkéből:

Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje, a Nyitva főszerepe a mozifilmes debütálása, korábban csupán rövidfilmes és televíziós szereplései voltak a színház mellett. “A filmezésnél a technikai szempontok ugyanannyira fontosak, mint a belső felkészülés, mert ott úgy kell jelen lennie a színésznek, mint egy pontosan beállított műszernek. Számomra az is nyomasztó, hogy miután befejeződik a forgatás, nincsen lehetőség arra, hogy korrigáljunk. A Nyitva forgatását követően volt úgy, hogy arra riadtam fel az éjszaka közepén, hogy úristen, ezt vagy azt máshogyan kellett volna csinálnom” – mondta Radnay Csilla.

Radnay Csilla / Fotó: Valuska Gábor

Radnay Csilla / Fotó: Valuska Gábor

Arra a felvetésre, hogy lenne-e ma értelme a nyitott kapcsolat és szexuális szabadosság témakörét ennél merészebben is körüljárni, a színésznő válaszolt: “Lehet, hogy lenne értelme, de ha mi lettünk volna azok, akik ebbe vastagon belemászunk, akkor ez a mozifilm nem közönségfilm lenne. Márpedig úgy tudom, igen fontos szempont volt az, hogy minél többeket elérjen a kérdésfelvetés, ami sokkal inkább a párkapcsolatokról és a monogámiáról alkotott jelenkori képünket érinti, mintsem a szexuális szabadosságot. A prüdéria és az álszentség olyan mértékben kezdi átitatni a társadalmunkat, hogy az erősebb szexuális ábrázolások elvonnák a figyelmet a film mondanivalójáról. Ám fontos megjegyezni, hogy noha a kapcsolati felállások fölött nem mond ítéletet a film, szerintem komolyan állást foglal a női egyenjogúság mellett.”

Két és fél éve hagyta ott a Vörösmarty Színházat, azóta szabadúszó. “Fehérváron jól gondolkodtak rólam, remek szerepeket kaptam, de én magam nem éreztem azt, hogy olyat tudnék előhúzni magamból, ami fejlődésnek nevezhető. Hálás voltam a lehetőségekért, de úgy éreztem, ha beírnék még három főszerepet az önéletrajzomba, azzal csalnék, mert nem csinálnék mást, csak rutinmunkát. Akkor lettem harmincéves, túlságosan fiatal az elkényelmesedéshez. Jó döntésnek tartom a távozásomat, még akkor is, ha a szabadúszás több szempontból kiszolgáltatottabb helyzet. (…) A társulathoz tartozás meg az ahhoz kapcsolódó érzelmi biztonság hiányzik. Szabadúszóként nagyobb szerepekre hívnak vendégművészt, az adott teátrum vagy rendező tudja, mit vár tőlem, de én sajnos nem mindig. Arra pedig öt-hat hét nem mindig elég, hogy ezt a hendikepet a hátam mögé dobjam, és ugyanolyan felszabadult legyek, mint egy ismerős közegben. Viszont anyagilag ma társulati tagnak lenni gyakorlatilag az éhenhalással egyenértékű” – fogalmazott Radnay Csilla.

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.