Alföldi Róbert: “Mindenkinek saját személyes felelőssége van”

2019 január 16. szerda, 7:21

A látszatcsillogás mögött rothadó világot, a perspektívátlanság meséjét vitte színre Alföldi Róbert a Centrál Színház Kasimir és Karoline című előadásában. Ödön von Horváth a náci hatalomátvétel előtti pillanatokban játszódó darabja konkrét áthallások nélkül is áthallásos történet a feledni vágyó emberekről. Ennek kapcsán kérdezte a HVG.

Arról szólva, hogy karácsonyi üvegdíszektől roskadó ég alá, fekete tükörparavánok elé pozicionálta a Kasimir és Karoline vásári forgatagát, Alföldi Róbert úgy fogalmazott: “A Kasimir és Karoline egy vurstliban játszódik. Kálmán Eszter díszlettervezővel nem konkrét térben gondolkodtunk, az volt a lényeg, hogy megmutassuk ezt a furcsa, népszerű szórakoztatást, a lényeget elfedő ivászatot, őrjöngést, bulizást. Az emberek mulatnak ahelyett, hogy szembenéznének azzal, amiben élnek. (…) Iszonyú sok hasonlóság van a harmincas évek és a jelen társadalmi közege között. Sokan gazdaságilag tönkremennek, szétesnek, a társadalmi mozgások beleszólnak az életükbe. Kasimir és Karoline szétszakadnak – holott elméletben együtt kellene hogy éljenek –, mert a valós, látszólagos vagy a társadalom által elvárt szegénységben, gazdagságban más a pozíciójuk. De a többi figura is hasonló problémával küzd, csak éppen őket más érdekli jobban, más túlélési stratégiákat találnak ki maguknak. Van, aki azt mondja, le van szarva minden, lopni kell, elveszem, ami jár. Másvalaki azt találja ki, hogy a csillagok felé néz, mert ahhoz hasonlítva magát mindjárt rájön, hogy a sorsa semmi a csillagokhoz képest. Megint mások a hatalomhoz, a pénzhez, a piához nyúlnak. A szegénységben, a világválságban, a politikai elnyomásban a társadalmi zűrzavar, hazugság, megoldatlanság különféle módokon szól bele abba, hogyan tudunk, vagy nem tudunk együtt élni.”

Alföldi Róbert / Fotó: Radnóti Színház

A felvetésre, miszerint rendezéseiben erőteljesen megjelenik a kérdés, hogy mennyire vagyunk manipulálhatóak, megkísérthetőek, úgy reagált: “Megkísérthetőség helyett döntésről van szó. Mindenki a döntéseinek a következményeit viseli. Nem lehet hivatkozni semmire sem. Ha a kísértést választja valaki, akkor utána ne kérje számon az életen, hogy miért lett megkísértve. Gyengék vagyunk, gyávák vagyunk, nem nézünk szembe a valósággal, illetve nem mérjük fel, mi a fontos vagy a kevésbé fontos”.

50. születésnapjára ajándéknak kérte és kapta a III. Richárd címszerepét, Andrei Serban rendezésében, a Radnóti Színházban. Erről szólva kifejtette: “A mi III. Richárd előadásunk nem Richárdról szól, hanem a közegről, amely őt körülveszi. Arról, hogy hogyan tud egy közeg komolyan venni egy ilyen embert, és ez az ember hogyan érzi ezt meg, és megy el a falig, csinál meg mindenkivel mindent. Hogy ki a királyunk, az tőlünk függ. Hogy mit engedünk meg a királyainknak, azt csak magunkon lehet számon kérni. Évek óta arról beszélek, hogy igenis, felelősek vagyunk a saját életünkért, azért, hogy milyen világban élünk. Ha nem vagyunk hajlandóak szembenézni a valósággal, akkor semmi jogunk számon kérni az élettől, hogy miért így alakult, és nem másképp. Ráadásul mindenkinek saját személyes felelőssége van. Nem lehet egymásra mutogatni.”

A Nemzeti-éra utolsó éveiben belekényszerült egyfajta szabadságharcosi szerepkörbe. Erről úgy vélekedett: “Sok skatulyába belekerültem már, de csak akkor szólalok meg, amikor úgy gondolom, hogy van mondanivalóm. Persze, én unom a legjobban, hogy mindig csak én beszélek. Akik eddig dumáltak, azok közül sokan elmentek vagy abbahagyták, mint Schilling Árpád, Gulyás Márton. Mi amolyan udvari bolondok lettünk, akik mondják a magukét”.

Kemény véleményt fogalmazott meg a kőszínházak igazgatóiról, amiért nem szólaltak meg a tao megszüntetése ügyében. A kérdésre, miféle kiállást hiányol, azt nyilatkozta: “Az összefogást és az erőt. Olyan társadalmi közegben és helyzetben vagyunk, amikor az értelmiségi embereknek kutya kötelességük erőt mutatni, elmondani a véleményüket, segíteni a tisztán látásban, és nem azzal foglalkozni, hogy minél nagyobb békesség és nyugalom legyen körülöttük.”

 A teljes interjú itt olvasható.