Lovas Rozi: “A nagyobb ellenállás felé húztak az ösztöneim”

2019 január 17. csütörtök, 7:38

Lovas Rozival a megújult Radnóti Színházról is beszélgetett az Art7 művészeti portál.

 

Az Art7 cikkéből:

“Még nem vagyok olyan régóta a pályán, hogy rám kerüljenek csinálmányok. Nem is voltam sokáig egy színházban, mert ahhoz túl kíváncsi és nyughatatlan természet vagyok. Harapni próbáltam a lehetőségeket, és a nagyobb ellenállás felé húztak az ösztöneim. Ha őszinte magával a színész, tudja, mikor van olyan helyen, ahol a benne rejlő bonyolultságot piszkálják a rendezők. Ez nem arról szól, hogy jó vagy rossz előadásokat hoznak létre, hanem a munkafolyamatról, a színészt körülvevő ízlésről és látásmódról, ami alapjaiban befolyásolhatja a fejlődését” – fogalmazott a színésznő.

Radnóti Színház: 10 - olvasópróba / Fotó: Falus Kriszta

Radnóti Színház: 10 – olvasópróba / Fotó: Falus Kriszta

A Radnóti Színházban nemrég mutatták be Székely Csaba és Sebestyén Aba új darabját ’10’ címmel, ami Lovas Rozi szerint egy nagyon komoly csapatmunka. “Viszont itt tíz, teljesen egyenrangú szerep keresztezi egymást egy feszes, precízen megszerkesztett történetben és egy nem megszokott színházi formában. Gyakorlatilag mindenki elmeséli az élete történetét és közben újra végig is éli azt. Ez a kint is vagyok, bent is vagyok, kifelé beszélek a nézőkhöz, a következő pillanatban pedig benne vagyok egy jelenetben, önmagában is erős kihívás. Technikailag sem egyszerű, mert mindeközben kamerázzuk magunkat és egymást, ami szintén komoly összmunkát igényel. Kórusban éneklünk, zenélünk, ami egy újabb szintje az egymásra figyelésnek. Én a legizgalmasabb kihívásnak mégis azt tartottam, hogy a szerepem, a ‘VII-es’ minden pillanatban azzal a leélt élettel és tudással a háta mögött tudjon megszólalni, hogy ezekből a kisebb-nagyobb villanásokból egy konkrét emberi sors rajzolódjon ki” – mondta a Radnóti Színház művésze.

A színésznő azt is elárulta, hogy nem hozott még olyan döntést, amit ne a szíve diktált volna. “Persze az éhenhalás szélén se álltam még, ami rávehet valakit arra, hogy művészi színvonalon aluli minőséghez adja a nevét. Ha nem lenne stabil helyem egy színházban, ahol nem keresek ugyan csilliárdokat, de a jövő hónapban is biztosan megkapom a fizetésemet, nem tudom, mihez kezdenék. Szerencsés vagyok, mert viszonylag sokat forgatok, és azzal kiegészítem a színházi keresetemet” – mondta Lovas Rozi.

Négy év alatt négy színházat járt meg, majd a Radnótiban talált otthonra. “Itt olyan emberek vesznek körül, akikben művészileg és emberileg is megbízom. A Radnóti biztonságos, ugyanakkor impulzív és jó értelemben bugyborgó közeget jelent, ahol sokféle munkában tudok részt venni. Olyan, mintha egy független társulat lenne kőszínházi keretek között. Nincs évi 15 bemutató, ami hosszú távon megterhelő lenne, és van lehetőségem forgatni is. Kováts Adél olyan megújulásba kezdett igazgatóként, amihez szívesen csatlakozom. Megőrizte a Bálint András idejéből származó hagyományokat, de két-három fokozattal feljebb tekerte a tempót. Fiatalosabb, nyitottabb lett a Radnóti hangvétele, és olyan húsba markoló témákkal foglalkozunk, amik a mindennapjainkat érintik, jelen idejűek és művészileg inspirálóak. Olyan arányban vegyülnek a régi és az újonnan szerződött színészek is, ami jóféle kölcsönhatást teremt, és erre, úgy érzem, izgalmas társulatot lehet építeni” – hangsúlyozta Lovas Rozi.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok