Bodrogi Gyula: “Addig olvasom a szerepet, amíg úgy érzem, nekem írták”

2019 január 22. kedd, 7:41

Közel a 85-höz sem tud rutinból játszani, de ez tiszteletlenség is lenne. Bodrogi Gyula válaszolt.

A Növekedés.hu cikkéből:

“Amíg él az ember, úgyis van valahol. Sokkal jobb olyan helyen lenni, ahol tehetek is, adatok is valamit. Megőrülök a semmittevéstől, végem is lenne, ez sokkal jobban fáraszt, mintha dolgozom. Hiába leszek áprilisban 85 éves, a naptáram egy hónapra előre tele van. Annak, akinek a hobbija a szórakoztatás, ez eszébe sem jut. Legalábbis bennem, a több mint hatvan éves pályafutásom alatt egyszer sem merült fel” – mesélte Bodrogi Gyula.

Bodrogi Gyula a Nemzeti Színház Tóth Ilonka c. előadásában / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bodrogi Gyula a Nemzeti Színház Tóth Ilonka c. előadásában / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A színész nyolc különböző darabban játszik a Nemzeti Színházban, de a József Attila színházban is szerepel. Arra a kérdésre, hogy miként tartja karban a memóriáját, a művész így válaszolt: “Addig olvasom a szerepet, amíg azt nem érzem, hogy ezt nekem írták, hogy a figura én vagyok. Persze közülük két ‘alak’ amíg élek biztosan elkísér: ez a Linda című filmben a főszereplő apja, Veszprémi Béla, illetve a gyerekek örök kedvence a Süsü a sárkány, pontosabban annak a szinkronhangja.”

Bodrogi Gyula arról is beszélt, sokszor csodálkozik azon, amikor egy színésznek nem esik jól, hogy a könnyedebbnek mondott szerepekben sikereket élhet át. “Senki ne mondja nekem, hogy ez nem jó érzés. Ezt az orbitális hülyeséget valaki egyszer kitalálta és azóta divat így beszélni. Egyébként nincs se könnyű, se nehéz szerep. Csak figura van, amit meg kell formálni és mindent bele kell adni. Teljesen mindegy, hogy a sikert a Hamlet, vagy a Süsü karakterének lehet köszönni. Ugyanis a színész azért él, hogy a tudása legjavát adja a közönségnek. Ha azt mondanám, hogy a pörköltet szívesen tálalom, de a galuskát nem – hát milyen ember lennék! A galuska semmivel sem kisebb rangú, mint a hús. Azaz a Süsü, vagy a Béla szerepe abszolút nem alantasabb feladat, mint a Hamletet eljátszani. Ha a darab, ha a szerep rossz, akkor nincs mit tenni. De ha ezek jók, akkor működik a történet. Nyilván nem lehet összehasonlítani a műfajokat egymással, mint ahogy az ételeknél sem lehet a húst a körettel. Csukás István nem Shakespeare, de fordítva is igaz” – hangsúlyozta a színész.

“A színész számára nincs műfaj. Ez csak a közönség számára létezik. A művésznek „csupán” szerepe van. Ha a gonosz mostohaapát játszom, az egy szerep. A néző pedig olyan színházat keres, ahol megtalálja a magának való szórakozást, hiszen válogathat a különféle műfajokban. Azt szeretem a legjobban, ha a közönség nevet, vagy sír. Azaz szabadjára engedik az emberek az érzéseiket. Merjék elengedni magukat. Ha egy darabot csak néznek-néznek értetlenü, majd próbálják megérteni azt, ami történt, az nagyon nem jó. Nekem az kell, hogy a színház érzelmet váltson ki. Ehhez viszont bele kell halni a szerepbe. Mindegyikbe. Ennyi év után sem tudok rutinból játszani. A karakter nem csak este hét órától létezik. Már délután az esti előadás jár a fejemben, és az, akit alakítok. Amint viszont vége az előadásnak, átöltözöm, újra én vagyok. A figurából való kilépés könnyebben megy, mint a belépés. Az is sokat segít a szerepek közti váltásban, ha a magánéletet ki tudom zárni. Odáig fejlesztettem, hogy ez a színpadon már évtizedek óta eszembe se jut” – árulta el Bodrogi Gyula.

A teljes interjú itt olvasható.