“Tudnunk kell felismerni és átélni a katarzist” – Nagy-Kálózy Eszter válaszolt

2019 január 24. csütörtök, 16:15

Február 19-én a katarzisról tartanak kerekasztal-beszélgetést a Cziffra Fesztivál keretében. A beszélgetés egyik résztvevőjét, Nagy-Kálózy Esztert a Papageno kérdezte.

 

A Papageno cikkéből:

Arra a kérdésre, látszik-e már a próbafolyamat során, hogy színre vihető-e a katarzis, Nagy-Kálózy Eszter így válaszolt: “Többnyire igen. Bár akadnak olyan alkalmak is, amikor pontatlanul jósoljuk meg a közönség reakcióját. A próbákon valami olyasmi létrehozásán dolgozunk ugyanis, ami – ha sikerül – a maga teljességében válik katartikussá. A szavak, mozdulatok, gesztusok, amelyek az átélést segítik a nézőknek, vagyis a katarzis kisebb alkatrészei viszont tapasztalataim szerint mindnyájunknál máshogyan lépnek működésbe. Az örök kérdés ezért számomra inkább az, hogy vajon a dráma szerzője is átéli-e azt a hullámzást, mialatt alkot, amit mi, színészek, a közönségünk vagy akár az olvasók. Meg kell-e merítkeznie a katarzisban egy színmű szerzőjének ahhoz, hogy sikeres darabot írjon, vagy elegendő, ha racionálisan átgondolja a dialógusai által életre hívott helyzet lehetséges hatását? Az írók vajon pontosan tudják-e, hogy melyek azok a jelenetek, hogy mik azok a mondatok, amelyek magukban foglalják az érzelmi elragadottságot? Ezen már gondolkozni is bizsergető érzés.”

Nagy-Kálózy Eszter / Fotó: Czimbal Gyula, MTI

Nagy-Kálózy Eszter / Fotó: Czimbal Gyula, MTI

“Szerintem pillanatnyi és hosszú hatás egyaránt lehetséges. Az utóbbi talán olyan esetekben gyakoribb, amikor nemcsak érzelmileg, de gondolatilag is eltalál minket a történet, amit a színpadon látunk. Olykor napokig, hetekig magunkban hordozzuk ezeket az előadásokat, próbáljuk feldolgozni, megérteni és felfedezni bennük saját magunkat. Megpróbálnak és formálnak minket az ilyesféle élmények. Ahogyan a gyerekkori olvasmányaink. Az olvasásnak rendkívüli szerintem a szerepe. Sűrűvé teszi a nagy megtapasztalásokat. Azt hiszem, az olvasás nyitottá tesz minket az érzelmek megélésére és kíváncsivá az emelkedett pillanatokra. A könyvek visznek aztán minket később színházba, és ugyancsak a regényeknek, verseknek, drámáknak köszönhetjük talán azt is, hogy ráérzünk a zene semmi máshoz nem fogható rezgésére. A könyvek kulcsokat adnak tehát a kezünkbe olyan helyzetekhez, amelyekben nem volt korábban részünk. A művészetben rejlő erők pedig gyakran továbblendítenek a nehézségeken, a holtpontokon” – hangsúlyozta a színésznő.

Nagy-Kálózy Eszter szerint a szerepek segítenek megvilágítani a magánéletben felmerülő szépet is. “Ha délután besüt a szobába a nap, ha az erdőben, kutyasétáltatás közben megérzem magam körül a természet erejét, vagy ha egy templom díszes belseje nyűgöz le. Vagy ha sírunk, vagy annyira nevetünk, hogy abba sem tudjuk szinte hagyni. Ilyenkor kiesünk az időből és azon vagyunk, hogy elraktározzunk magunkban valamit ezekből a pillanatokból. A lelkünknek szüksége van rájuk, hiszen átmosnak, kitisztítanak, megvilágosítanak bennünket. Tudnunk kell felismerni és átélni őket a mindennapokban is, hiszen ezek a pillanatok meghosszabbítják az életet” – mondta a Centrál Színház művésze.

A teljes interjú itt olvasható.