Barna Zsombor: “A kíváncsiság és a bizonyítani akarás hajt”

2019 január 28. hétfő, 8:18

2017-ben diplomázott a Színművészetin, majd a Budapest Bábszínház társulatának tagja lett, az idei évre önálló estet is tervez. Barna Zsombort a Kultúrjunkie blog kérdezte.

 

A kulturjunkie.blog.hu cikkéből:

Eredetileg prózai színésznek készült, aztán a bábszak felvételijén kötött ki. “Az első években azt éreztem, mindenki sokkal jobban csinálja nálam, és hogy nem igazán ez az én utam. Második év végén volt egy vásári bábjáték kurzusunk, ahol mindenki más figurát kapott, én például Vitéz Lászlót. A tanárom, Schneider Jankó azt tanácsolta, hogy figyeljek oda a hangjára, mert abban van a kulcsa. Szóval nézegetettem videókat a szerepről YouTube-on, nagyon emlékeztetett Cartmanre a South Parkból. Elkezdtem otthon gyakorolni, utánozni – végül tök jól sikerült a vizsga. Ez volt az első olyan bábos élményem, amikor azt éreztem, hogy talán nekem is van helyem ebben a műfajban” – mesélte Barna Zsombor.

Barna Zsombor / Fotó: Éder Vera

Barna Zsombor / Fotó: Éder Vera

Arra a kérdésre, hogy mi a legmeglepőbb dolog, amire a bábozás rádöbbentette színészként, így válaszolt: “Talán arra, hogy a mozgással mennyi mindent ki lehet fejezni: hiszen a bábnak egy fix tekintete van. Élő színházban az ember szemeiből nagyon sok mindent ki lehet olvasni, ebben az esetben viszont mindent a figura mozgásába kell átvinni. Elkezdtek érdekelni azok a színész technikák, amik kívülről befele működnek. Míg a hagyományos Sztanyiszlavszkij-módszer azt tanítja, hogy a lelkünkben születik meg a dolog és az fejeződik ki, itt meg kellett keresnem egy érzelmi állapot testhelyzetét, és abból rajzolódik ki a lelki állapot. Tehát fizikai úton kellett megközelítenem a szerepeket. Ebben hatalmas segítség volt a báb szak, illetve az osztott figyelem fejlesztésében is. Az, hogy én gondolok valamit, csak egy dolog, azt a kezemen keresztül egy élettelen tárgyba is át kell vinnem.”

Barna Zsombor az interjúban azt is elárulta, hogy amit nem szeret magából kiadni, azt egy bábon keresztül sokkal könnyebben meg tudja mutatni. “Az, hogy van a kezemben egy közvetítő tárgy, feloldja bennem a görcsöket. Ez egyfajta terápiának jó volt, de már nincsenek bennem ilyen érzések. Egyébként hozzásegített ahhoz is, hogy prózai színészként is sokkal többet merjek magamból és az érzelmeimből is megmutatni” – tette hozzá.

A színész Erasmus-ösztöndíjjal Canterburyben is tanult. “A legfeltűnőbb eltérés a Színművel ellentétben az, hogy Angliában osztott képzés van, tehát elkülönül az alap-, illetve mesterképzés. Az alapszak (drama and theatre) viszonylag tág, átfogó oktatást nyújt. Aki a színészet iránt érdeklődik, inkább gyakorlati órákat vesz fel, aki viszont rendezéssel szeretne foglalkozni, az főleg elméletiket. De a magyar mintával szemben, ahol körülbelül tíz fős, szakosodott osztályok vannak, itt együtt nevelkedik egy generáció. A kifejezett specializálódás csak a mesterszakon történik meg. Nekem nagyon tetszett, hogy ilyen szintű összefonódás volt a hallgatók között egy szakmán belül, hiszen később együtt fogunk dolgozni. Sokkal több technikát is tanultunk. Itthon alapvetően a Sztanyiszlavszkij-módszert tanítják az egyetemen, kint pedig belehallgattam Mejerhold, Lee Strasberg és Stella Adler színésznevelési technikáiba is. Ez egyébként teljesen az egyéntől függ, hogy kinek melyik működik jobban – szerintem nekem az utóbbiak” – számolt be Barna Zsombor.

A teljes interjú itt olvasható.