“Mindenki hordoz sebeket” – Oberfrank Pál Marton Lászlóról, Veszprémről, párbeszédről

2019 január 31. csütörtök, 9:58

Miért döntött úgy, hogy Marton Lászlót kéri fel a Tartuffe rendezésére? Milyen eredményeket ért el a veszprémi színház az elmúlt időszakban? Erről kérdezte Oberfrank Pált, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját a Kultúra.hu. 

Művészeti vezetésével idén megújul a Magyar Művészeti Akadémia Szó • szín • játék címet viselő programsorozata. A kérdésre, milyen elképzelésekkel látott a feladathoz, Orberfrank Pál elmondta: “Elsősorban figyelembe vettem a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadó negyedik emeletén található Sinkovits Imre Kamaraszínpad adottságait. A kétszáz nézőt befogadó terem technikailag jól felszerelt kamaraszínpadával kifejezetten alkalmas arra, hogy a vidéki színházak kiváló stúdió- és kamara-előadásait Budapesten is láthassa a közönség. A művészeti koncepcióm előbbi sarokpontja mellett a másik fő célom az volt, hogy lehetőséget kínáljak a kortárs magyar szerzők bemutatására. Ritkán játszott, míves alkotásokat is szeretnék műsorra tűzni, akár felolvasó-színházi előadásként is. Mindemellett szándékomban áll integrálni a Magyar Művészeti Akadémia különböző tagozatait annak érdekében, hogy a Szó • szín • játék programsorozatban többek között a filmesek, az irodalmárok, a képzőművészek és a zeneművészek egyszerre mutatkozhassanak meg”.

Oberfrank Pál, Fotó: Bodnár Boglárka / MTI

A Magyar Teátrumi Társaság alelnökeként egy korábbi interjúban elmondta: fontos, hogy párbeszéd kezdődött a Magyar Színházi Társasággal. Erről szólva kifejtette: “Szeretném megerősíteni azt, hogy egy hajóban evezünk. Közös a felelősségünk is: a közönség szolgálata. Az időnk is hasonlóan véges, hiszen néhány évtizedet töltünk a pályán, ezalatt kell nyomot hagynunk nem csupán a most hűséges, hanem a felnövő közönségben is. A magyarországi társulati, színházi rendszer, a fenntartó, a minisztérium és a városvezetés is odafigyel a kultúrára, és biztosítja a forrásokat, amelyek jó elosztása nagyon fontos, hogy minden területre arányosan jusson pénz. Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenkinek lehetősége nyíljon a szabad alkotásra, de természetesen ennek is van határa. Célunk, hogy ne a megbotránkoztatás, hanem a hit, a remény és a szépség dicsérete kerüljön fókuszba, természetesen nem álságosan, és nem eltagadva azt, hogy az élet tele van szenvedéssel. Ezen túlmenően ki kell alakítanunk a méltó módját a művészi pálya elkezdésének és befejezésének, és a szakmában megjelenő összes, eddig meg nem oldott kérdésre is választ kell találnunk”.

Amikor 2010-ben a Petőfi Színház élére került, hangsúlyozta, hogy a vidéki színházak feladata egyfajta szellemi, lelki és kulturális központ létrehozása. Az elmúlt időszakról is beszélt: “A veszprémi közönség nagyon odafigyel a színházára. Önmagában is beszédes, hogy több mint húszezer bérletesünk van, az éves nézőszámunk pedig százezer fölötti. Szeretnek hozzánk jönni. Ars poeticánk: közösségben a közönséggel. Jó érzés velük együtt színházat csinálni, aminek komoly múltja van a városban. A jövőt is közösen építjük, szó szoros értelemben is, hiszen éppen előttünk áll a színház rekonstrukciója. Visszaállítjuk a Medgyaszay István által 1908-ban tervezett gyönyörű épület eredeti ornamentikáját, felületeit és arányait. Emellett technikailag is fejlődünk: süllyesztőt, süllyeszthető zenekari árkot, forgószínpadot, új hívórendszert és zsinórpadlás-felújítást tervezünk. Tapasztalataink szerint az új terek lelki és szellemi megújulást is hoznak.”

Javában zajlanak a Tartuffe próbái, amelynek február 8-án tartják a bemutatóját. Az előadás rendezője Marton László. Arról, mit szóltak Marton jelenlétéhez a városban élők, elárulta: “Egy-két kérdést kaptam csupán, hogy jól átgondoltam-e a döntésem. Azok az emberek, akik fontosak számomra – illetve a fenntartó, a városvezetés is – támogatásukról biztosítottak. Ahogyan egyre előrébb haladunk a próbafolyamatban és együtt dolgozunk az előadáson, még inkább megerősödik bennem az érzés, hogy minden szempontból jó döntést hoztam, és emberileg is azt gondolom, hogy nem tehettünk másképp. Az internet világa, a mai durvuló hangnem sok embert ránt le felelőtlenül a pokolba, bárki bárkit kíméletlenül tönkre tehet, ezért fokozott a felelősségünk abban is, hogy megtaláljuk a másikat, kezet nyújtsunk, és fölemeljük egymást. Mindenki hordoz sebeket, és mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.”

A teljes interjút itt olvashatja.