“Bizonyos elvekben most meg lehetne állapodni” – Vidnyánszky Attila a színházfinanszírozásról

2019 január 31. csütörtök, 8:12

A Nemzeti Színház igazgatója szerint ki kellene mondani, mi az üzleti színház, mi a bulvár, kinek milyen alapon, milyen elvek mentén adható támogatás. Vidnyánszky Attilát a tao megszüntetéséről és a függetlenekről is kérdezte a szinhaz.blog.hu.

A szinhaz.blog.hu cikkéből:

A direktor az interjúban elmondta, a Nemzeti Színház költségvetésében 10 százalék alatt szerepeltek a tao-pénzek, de ez tudatos döntés eredménye. “Ez a színház filozófiája. Például az olyan előadásokat, amiket bármikor, bármilyen körülmények között el tudnánk adni, és tudnánk vele bevételt csinálni, elkezdtük a Nemzeti a diákokért program keretében ingyen játszani. Ezzel magunkra zúdítottunk egy hatalmas problémát: hat-hétezer diák van feliratkozva hónapokra előre ezekre az előadásokra. Havonta átlagosan 3-4-szer adjuk a János vitézt – vagyis havonta 1800-2400 jegy árbevételéről mondunk le ezzel, mert fontosabbnak tartjuk, hogy olyanok is eljöhessenek színházba, akik ezt alacsony jegyár mellett sem tudják megtenni” – számolt be Vidnyánszky Attila.

Vidnyánszky Attila / Fotó: jegy.hu

Vidnyánszky Attila / Fotó: jegy.hu

Az igazgató rámutatott, ha rajta múlt volna, meg sem születetik a tao-jogszabály 2008-ban, még Hiller István minisztersége idején. “A Teátrumi Társaság és én voltam az egyetlen, akik már 2008-ban leírtuk, hogy ez rendszerszerűen és morálisan is roncsolni fogja a színházi szakmát – felborította a finanszírozási rendet, mert a tao mértékben kivontak támogatást az önkormányzatok, a jegybevételre törekvés felhígította a repertoárt, a befolyó pénz ellenőrzési mechanizmusai nem lettek kidolgozva, megszűnt a valódi szponzoráció. Két évvel ezelőtt a Parlamentben A kultúra mint megtartó erő című szakmai tanácskozáson elmondtam, hogy a tao a szakma rákos daganata. Mégsem szűnt meg korábban, mivel a szakma jelentős része, beleértve Fekete Pétert is, tao-párti. Az érveimet elmondtam korábban neki is, ő pedig azt válaszolta, hogy tesz egy kísérletet arra, hogyan lehetne átalakítani úgy a jogszabályt, hogy ne legyen lopás. Ezzel kapcsolatban rengeteg szakmai egyeztetés volt 2018 folyamán, többek között a Nemzeti Színházban is kétszer, itt voltak a színházak gazdasági vezetői – a Katonából, a Madáchból, Radnótiból is, de a független szférából is. Tulajdonképpen nem sikerült olyan rendszer kialakítására javaslatot tenni, amely kiküszöbölte volna a visszaélések lehetőségét. Ezért arra jutottak, alakuljon valamilyen bizottság, testület, amely arra hivatott, hogy eldöntse, ki élhessen a tao-zás lehetőségével. Nem lehetett olyan szabályozást létrehozni, amely kizárta volna a szubjektív elemet, hiszen egzaktul azt sem lehet meghatározni például, mi egy színházi előadás, vagy milyen feltételektől és meddig nevezhető közösnek egy produkció” – mesélte Vidnyánszky Attila.

A Teátrumi Társaság elnöke szerint bizonyos elvekben most meg lehetne állapodni a színházi, a zenei és a táncművészeti bizottságnak, hogy felépülhessen egy elfogadható, átlátható finanszírozási rendszer. “Ki kellene mondani, hogy mi az üzleti színház, mi a bulvár, hogy kinek milyen alapon, milyen elvek mentén adható támogatás. Ki kell mondani, és ebbe az egész szakmának bele kellene állnia, hogy melyek azok a színházak, társulatok, amelyeknek kevesebb támogatást kellene adni vagy egyáltalán nem kellene őket támogatni” – tette hozzá.

“A 2010-es kormányváltást követő két év alatt az önkormányzatok olyan tempóban vonultak ki a tao bejövetelével a színházaik finanszírozásából, hogy a Magyar Teátrumi Társaság akkori kis csapata is azt mondta nekem, ne harcoljunk a megszüntetéséért. De ez csak az egyik fele a dolognak. A másik az, hogy a tao hatására nagyszínpadon évek óta szinte egyáltalán nem jelennek meg kortárs prózai darabok, legfeljebb zenés vígjátékok. A tao lerohasztotta a színházak nagy részének repertoárját. Volt év, amikor a Katona József produkciós pályázatnak arra a keretére, amely kortárs magyar drámák nagyszínpadi színre kerülését támogatja, nem volt elég pályázó a rendelkezésre álló pénzekre. Megszületett a ‘tao -előadás’ fogalma, az igazgatók már nem kockáztattak” – mutatott rá a direktor.

Vidnyánszky Attila szerint a függetleneknek és a színvonalasan működő magánszínházaknak amennyi a tao-juk volt, annyi pénzt oda kell adni. “Most a fővárosi és a vidéki kőszínházak a pénzek elmaradása esetén nagyobb bajban lettek volna, mint a függetlenek, mivel van, ahol a költségvetés egyharmada a tao, és ne feledjük, hogy a kőszínházak szolgálják ki a nézők 95%-át. Jó volna, ha kicsit értük is aggódnának. És közben azt is mondom, hogy a függetlennek mondott szféra helyzetét is meg kellene oldani, amire volnának is elképzeléseink. A kérdés még megvitatásra vár. A lényege az, hogy nekik maguknak kellene szétosztani a pénzeket. Én növelném az inkubátorházak súlyát a rendszerben, és például nekik kellene a pénzek elosztását koordinálni. Ez azonban még megvitatásra váró kérdéskör” – mondta a direktor.

A teljes interjú itt olvasható.