Bagossy László: “Szinte minden szakma a politikával birkózik”

2019 február 05. kedd, 7:34

Kerékgyártó István Hurok című darabját február 23-án mutatja be a Jurányiban az Orlai Produkció. A hazai ősbemutató rendezőjét a 24.hu kérdezte.

 

A 24.hu cikkéből:

A Hurok 2014-ben debütált a stuttgarti Theater Tri-Bühnében, ahol szintén Bagossy László állította színpadra. “A Theater Tri-Bühne vezetői évtizedek óta jó kapcsolatot ápolnak a budapesti Katona József Színházzal. Engem először akkor hívtak Stuttgartba rendezni, amikor a Top Dogs című előadásunkkal vendégszerepeltünk náluk. Azóta sokszor megfordultam ott, és arra törekedtem, hogy minél több kortárs magyar szerző darabját tudjam Németországba vinni. 2014-ben jelent meg Kerékgyártó István Hurok című regénye, amit Puzzle című darabjának történetéből írt. A Tri-Bühne magyar származású dramaturgja, Révay Géza lefordította a könyvet, és ezután felkértek, hogy készítsem el a német nyelvű ősbemutatót” – mesélte a rendező.

Bagossy László a Hurok olvasópróbáján / Fotó: Takács Attila

Bagossy László a Hurok olvasópróbáján / Fotó: Takács Attila

Kerékgyártó István korábban azt nyilatkozta, hogy Bagossy az Örkény Színházban szerette volna létrehozni a Hurok magyar nyelvű előadását, de erre nem kapott lehetőséget. “Úgy tűnik, a mostani nehéz időkben, amikor a tao-ügy meg a ‘kultúrharc’ borzolja a kedélyeket, nem okos dolog egy ilyen darabbal fölösleges politikai kockázatot vállalni. Annak ellenére sem, hogy a mű nem csak a politikusokról szól, továbbá nem utal konkrét politikai szereplőkre és nem köthető közvetlenül egyetlen párthoz sem. Kerékgyártó a rendszerváltást követően többféle színű kormány közelében is dolgozott, és az élményeit meglehetősen széles politikai palettáról gyűjtötte be. A darab szempontjából mindez azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben több párt is sokat tett azért, hogy a politikai kultúránk és a közéletünk oda jusson, ahol most van” – fejtette ki Bagossy László, aki az interjúban hangsúlyozta, nem a Hurok miatt vált meg nemrég az Örkény Színháztól, más személyes és szakmai konfliktusok is megelőzték a szakítást.

Bagossy László a Színházművészeti Intézet vezetője. Arra a kérdésre, hogy lehet-e ebből a székből valamit tenni például azért, hogy a hányatott sorsú játszóhelyek és társulások ne vérezzenek el a tao-veszteség miatt, így válaszolt: “Bár tanintézmény vagyunk, egyáltalán nem mellékes számunkra, hogy a hallgatóink milyen színházi közegbe tudnak majd kirepülni, ezért szakmai ügyekben nekünk is van felelősségünk. Jelen voltam az országos évadnyitó tao-konferenciáján Tatabányán, és élőben követtem a Facebookon a Revizor portál által közvetített tao-vitát. Látszólag sok jó szándékú érv és gondolat hangzott el, mégis az volt az érzésem, hogy a politika fegyvere már a homlokunkhoz van szorítva, mi pedig csak arról dönthetünk, hogy tréfálkozva, némán, pirulva, hebegve-habogva, netán hosszú és választékos interjúkban magyarázkodva adjuk át az értékeinket, és akkor nem lesz semmi bántódásunk. Mert a tao-probléma csak egy tünet. A politika minden szakmai kérdésből igyekszik politikai kérdést csinálni, hiszen így egyszerűbben kommunikálhatja és kontrollálhatja a helyzetet. Lehetséges, hogy a tao után nem lesz kevesebb pénz a rendszerben, de valószínűnek tartom, hogy még inkább a politika vezérli majd az elosztását. Szinte minden szakma a politikával birkózik, és a legtöbben már megadták magukat vagy vesztésre állnak. A szék, amiben ülök, egy művészképző intézmény vezetői széke, s mint ilyen, számomra csupán ideiglenes állomás. Színházrendezőként tekintek magamra. De mindkét minőségemben azt gondolom, hogy a művészet szabadsága nem politikai, hanem szakmai kérdés. Tanárként ugyanezt gondolom a tanszabadságról. Az universitas eszméje születésétől fogva mentes volt a politikától, és ahhoz, hogy jól tudjon működni, elemi igénye van a szabadságra. Szóval, duplán meg vagyunk verve. Művészeti egyetemnek lenni: na, ez a nagy pech egy illiberális demokráciában. Nem tudok mást tenni, mint hogy megpróbálok tisztelni mindenfajta tudást és tehetséget, és erre biztatom a hallgatóimat is. Bajt jelez, ha a pékek füstgránátot hajigálnak, a tanárok rohamrendőrökkel lökdösődnek, a művészek politikai szónoklatokat tartanak. A politikának tisztelnie kéne és meg kéne becsülnie a szakmai tudást.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok