Harsányi Attila: “Van egy hőmérsékletem, amin szeretek élni és dolgozni”

2019 február 06. szerda, 13:57

Az a jó, ha belehalok – vallja a színházról Harsányi Attila. Az önálló Radnóti-estjére és a Cyrano miskolci premierjére készülő színészt a Magyar Narancs kérdezte.

 

A Magyar Narancs cikkéből:

“Gyerekként nem voltam az olvasás híve, egy verset tudtam, azt is anyám Sas József-kazettájáról. Egy nap lejött Miskolcra egy fiatalember tehetségkutatni Szép László amatőr színjátszó csoportjába, és verset mondatott mindenkivel. Elég illuminált állapotban estem be aznap a szalagavatónkról, és kekeckedtem, mondjon ő is verset. Elszavalt egy Adyt, kérdeztem, mióta tanulja. Három éve van a Nemzetiben, mondta. Nekem ez zsigerből megy, válaszoltam, és elkurjongattam a Falu végén kurta kocsmát kicsit ittasan, keserűen. Rendes gyerek volt, elhívott a Nemzetibe. Mivel nem tudtam, mit kezdjek az életemmel, fél év után mentem. Amikor beléptem a színházba, szembejött velem Bessenyei Ferenc. Egyből befostam. Olyan színészek játszottak ott 90/91 körül, mint Tolnay Klári, Mensáros László, Agárdy Gábor, Raksányi Gellért. Engem Csernus Mari tanítgatott a mesterségre. Fél évig bírtam csak, annyira rágörcsöltem, hogy egy Miskolc melletti faluból felkerültem Pestre. Elmentem egy holland vándorcirkuszba szart lapátolni, és mire visszajöttem, már nem Csiszár Imre, hanem Ablonczy László volt az igazgató. Az már nem ugyanaz a színház volt, úgyhogy továbbálltam” – mesélte Harsányi Attila.

Harsányi Attila / Fotó: Miskolci Nemzeti Színház

Harsányi Attila / Fotó: Miskolci Nemzeti Színház

“Meguntam a kollégákat, magamat, és valószínűleg a kollégák is engem. De én most is unom magam. Azt, ahogy megoldok helyzeteket a színpadon. Jó lenne, ha össze tudnám törni magam, mint egy üvegdarabot, és teljesen más formában összeragasztani. Türelmetlen is voltam egy időben, és ha nem szívvel-lélekkel próbáltunk, könnyen megutáltam a színházat. Van egy hőmérsékletem, amin szeretek élni és dolgozni, és zavar, ha nem tudok 600 fokról 700-ra melegedni. 700-on szétégek, a 600 viszont nem izgat már” – fogalmazott a színész.

Arra a kérdésre, hogy nem szembesült volna több kihívással, ha Budapesten marad, Harsányi Attila így válaszolt: “Nem hiszem. Azt a sokszínű szerepkínálatot, amit az utóbbi években eljátszottam Miskolcon vagy akár Pécsen, Szegeden, Aradon, nem tudná megadni a Radnóti vagy a Katona. Ott nem lehetnék Konferanszié a Kabaréban, mert nem játszanak musicalt. Különben sem hiszem, hogy a budapesti színházak annyival előkelőbb helyen lennének. Frekventált helyen vannak, ez igaz, és oda járnak a kritikusok és a filmrendezők, akik emiatt a vidéki színészeket gyakran nem ismerik, de ettől még nem rosszabb itt a színház, sőt.”

Február végén debütál Radnóti-estje, amit egy 80 kilós zsákkal a hátán tervez végigjátszani. “Ez arra módszer, hogy kiugorjak a komfortzónámból. Hogy ne tudjam előre, mi fog történni a színpadon, hogy mit csinál velem ez a 80 kiló. Ez nem erőnléti, hanem színészi gyakorlat: így talán közelebb kerülök ahhoz, amit Radnóti átélt a munkaszolgálatban. Egyik este elmentem vásárolni, ásványvizet, italokat. Hazafelé feldobtam a 15 kilós zsákot a vállamra, és elkezdtem Radnótit szavalni. Akkor jöttem rá, milyen hazugság, amikor a színész kiáll, és félrefordított, lekonyult fejjel mondja a Hetedik eclogát. Hazugság, mert Radnóti az erőltetett menetek után nem ebben a fizikai állapotban volt. Útközben rájöttem, hogy az a vers nem a szerelemről, hanem az élni akarásról szól. Nem azért akarja látni a feleségét, mert szerelmes, hanem azért, mert ha látná, nem a munkaszolgálatban lenne. Csak 15 kiló volt a vállamon, de már ettől máshova kerültek a hangsúlyok” – számolt be a színész.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok