A Hábetler család következő 50 éve – Tasnádi István a Rozsdatemető 2.0-ról

2019 február 07. csütörtök, 7:44

A Katona ez évi második nagyszínpadi bemutatója Fejes Endre Rozsdatemető című regényének különleges újra- és továbbgondolt adaptációja lesz: Máté Gábor kérésére Tasnádi István a Hábetlerek első ötven évének történetét belesűrítette a darab első felvonásába, a második felvonás azonban a következő ötven évről fog szólni. Ez lett a Rozsdatemető 2.0, amelynek március 9-én lesz a premierje. Tasnádi Istvánt a Deszkavízió kérdezte.

 

A Deszkavízió cikkéből:

“Máté Gábor keresett meg azzal, hogy van egy regény, ami őt régóta foglalkoztatja, és keresi rajta a fogást. Neki ez egy fontos szöveg a kamaszkorából, emlékszik, hogy mekkora siker volt ez akkoriban. A Rozsdatemető valóban egy legendás könyv, amit nem sokkal a megjelenése után színpadra is vittek, ám évtizedek óta nem volt színházi bemutatója. Azt is mondta, hogy mennyire jó szerepek vannak benne, például Szirtes Áginak Pék Mária, de úgy érzi, hogy így nem lehet mit kezdeni vele, kellene egy nagy ötlet, amitől az anyag idekerül a mába, hogy ne egy poros féltörténelmi merengés legyen, hanem egy jelenidejű és érvényes valami” – mondta Tasnádi István.

Tasnádi István a Rozsdatemető 2.0 olvasópróbáján / Fotó: Rácz Gabi

Tasnádi István a Rozsdatemető 2.0 olvasópróbáján / Fotó: Rácz Gabi

“Engem a kutatás közben végig az foglalkoztatott, hogy a Hábetlerek, akik átélték ezt az ötven évet, hol vannak ma a társadalomban? Hiszen a státuszuk is állandóan változott. Most merre van ez a réteg? Mi van azokkal a barakkházakkal, bérházakkal? Le lettek dózerolva, aztán lakópark lett a helyükön? Luxus, wellness, Corvin negyed? Mi van ezekkel az emberekkel? Ugyanúgy nyomorognak, a lét perifériáján vannak? Vagy pont magukra találtak, és nagyvállalkozók lettek, ma befolyásos emberek? Esetleg ők vezetik az országot? Bedobtam, hogy gondolkozzunk el ezen. Gábornak ez a koncepció nagyon megtetszett, és innentől kezdve más irányt vettek a beszélgetések. A következő lépés már az volt, hogy fölraktam egy lehetséges történetet, hogy mi történik a Hábetler családdal a következő 50 évben. (…) Elég gyorsan kialakult a darab szerkezete. Az első felvonásba sűrítettük a dramaturggal, Török Tamarával, ami a regényből izgalmas az első ötven évből. Ez egy eleve hosszú anyag, két felvonásban is az volt. Ebből egyszerű húzásokkal nem lehetett egyfelvonásost csinálni, át kellett alakítani magát a storyline-t is. Ki a fontos, kikkel megyünk, ki az, akit elhagyunk. Változtattam a történeten is bizonyos helyeken, mert nagyon epikus volt. A ’60-as években ez az antidráma – ahogy a kritikusok nevezték – még izgalmas lehetett, iszonyú modernnek számíthatott, de ez mára már nagyon elavult, ezért egész egyszerűen a zsánerét is meg kellett változtatni” – számolt be a drámaíró.

“Az ember kamaszkorában azon van, hogy mindent lerázzon magáról, amit otthonról hoz, ez természetes, keresi azt, ami önmagában egyéni. Ezért ilyenkor kifúrja valamelyik testrészét, befesti a haját, vagy hülye ruhákban kezd járni. Aztán huszonéves korunkban rájövünk, jobb esetben, hogy ez felesleges. Beleszülettünk egy családba, olyan erővel kapjuk a hatását, hogy azt nem lehet megtagadni. Inkább áldásnak kell felfogni, hogy ennyi minden tapasztalati tudás mögöttünk van már. Igyekeztem ezt is megmutatni. A második felvonásban három generációt látunk felnőni, nagyon kíváncsi vagyok, hogy színészileg ez milyen kihívás lesz. Én azt láttam az olvasópróbán, hogy mindenkinek csillog a szeme. Bezerédi Zoltán például egy huszonéves katonát alakíthat, és Szirtes Ágival, aki akkor fiatal menyecske, eljátszhatják a megismerkedésüket. Mindenki szerepkört vált, ahogy telnek az évek, a naivából tragika lesz, aztán megy anyaszerepbe. Azt gondolom, hogy üdítő dolog, hogy egyáltalán nem foglalkozunk a színészek adott életkorával. Szacsvay László is fog majd csecsemőt játszani. Már írás közben is nagy élvezetet okozott nekem, ahogy ezt elképzeltem. Nagyszerű volt így dolgozni! Nem mindig adatik meg az írónak, hogy tudja, milyen társulatra írja a darabot” – mesélte Tasnádi István.

A teljes interjú itt olvasható.