“Ha én lennék a kultuszminiszter…” – Csáki Judit a kultúr-taóról és arról, ami utána következhetne

2019 február 10. vasárnap, 12:32

“Ha én lennék a pénzügyminiszter, én is megszüntetném a taót” – írja friss cikkében Csáki Judit kritikus a Revizoron.

Részlet a Revizoron megjelent írásból:

“Ha én lennék a kultuszminiszter, a most hozzám kerülő 37.5 milliárdból feljavítanám, vagyis szanálnám az egész magyar színházat, táncot, zenét. Ha én lennék a kulturális államtitkár, nem fogadnám a csókosok hívásait, és elveszíteném az asztalomon heverő papírfecnit, amin a lista van.

Csáki Judit

Ha én lennék a kultuszminiszter… – de hát nincs is kultuszminiszter. Emberminiszter van. Ha én lennék az emberminiszter, akkor biztosan nem fogalmaznék meg sarkos véleményt az onkológia irányzatairól, és nem hoznék létre sok pénzzel kibélelt intézetet a ráolvasással gyógyítók fanklubjának. Tudnám viszont, hogy Krisztus előtt is volt kultúra, mert annak tekinteném, teszem azt, Homéroszt. És ebből a pénzből, amit a pénzügyminiszter hozzám vágott, mindenki megelégedésére szanálnám a magyar színházat. (Mert én azt akarnám, hogy mindenki elégedett legyen, ne csak a főnök meg a barátai.)

Hívatnám az én kulturális államtitkáromat. Szerencsém van, hiszen ő színházigazgató volt, ért a dolgokhoz. Megkérdezném, hogyan fogjunk hozzá, hogy a végén mindenki elégedett legyen.

Ha én lennék a kulturális államtitkár, ezt az alkalmat esélynek tekinteném. És azt felelném, hogy tereljük együvé a színházi, táncos és zenés szakma különb-különb ágazatának képviselőit, és tegyük össze, amit tudunk. És örülnék, ha a közös munka – melynek minden szakaszáról boldogan beszámolnék a sajtónak, nemcsak a kormányom szórólapjainak, hanem bárkinek, akit érdekel, sőt, meghívnám őket az egyeztetésekre, nézni és hallgatni -, szóval örülnék, ha a közös munka abba az irányba mutatna, hogy legyen egy olyan rendszer, ami a normativitás irányába mutat, objektív, hogy ne kelljen állást foglalnom arról, hogy mi a művészet, illetve mi a jó művészet. És akkor nem kéne olyan ostobaságokat mondanom például, hogy a Mága Zoltán évi egyszeri „nagyüzletére” is járjon sokmillió közpénzforint, mert lenne egy számítás: jár vagy nem jár, és mennyi jár, ha jár.

Ha kulturális államtitkár lennék, tudnám, hogy kulturális államtitkárnak lenni nem nyugdíjas állás; sem akkor, ha szépen gazsulálok és még a feltételezett óhajokat is igyekszem kielégíteni, sem akkor, ha állok kicsit a sarkamra.”

Folytatást itt talál.

 

 

 
 

Kapcsolódó anyagok