Dobó Kata: “Megtapasztaltam, hogy erősebb vagyok, mint gondoltam”

2019 február 20. szerda, 7:13

Mostanában új kapukat nyitogat a pályáján, a Kölcsönlakás című párkapcsolati vígjátékkal átállt a kamera túloldalára. Dobó Katát Szentgyörgyi Rita kérdezte a Nők Lapja Psziché-ben.

Dobó Kata

“Már régóta mocorgott bennem, hogy szeretnék egy minőségi vígjátékot készíteni. Minden olyan akadálymentesen zajlott, mintha a sokadik filmem lett volna. Színészként csak egy szegmensét látjuk a filmnek, megkapjuk a szöveget, átlényegülünk a szerepbe. A rendezés jóval komplexebb feladat. Ott áll körülötted több tucat ember, akik a te döntésedre várnak, a világosítóktól az operatőrön át a berendezőkig. Naponta legalább száz döntést kellett hozni annak ellenére, hogy fél évig készítettük elő a forgatást. (…) Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy szorongó alkat vagyok. Hirtelen megszűntek a szorongásaim, nagyon határozott, tudatos lettem. Megtapasztaltam, hogy sokkal erősebb vagyok, mint gondoltam volna. Képes vagyok vezető pozíciót is betöltetni, nem csak színésznek lenni, aki követi a rendező instrukcióit. Az intuíciót nyilván a színészetből hozom. A szereplőválogatáson is megkaptam a színészektől, hogy egészen más velem dolgozni. Nyilván azért, mert én is sok válogatáson vettem már részt, tudom, hogy ez a legrémesebb része a szakmának. Tisztelettel fogadtam, hogy a színészek “odaadják” nekem a legérzékenyebb állapotukat. A forgatáson is meghallgattam mindenkinek a nyűgét, bánatát, örömét. Tudtam, hogy meddig lehet elmenni a poénkodásban, hogy lazák legyenek, és mi az a pont, amikor azt kell mondani, hogy haladjunk a munkával, mert meg kell csinálnunk a napi penzumot” – mesélte a forgatásról Dobó Kata.

A felvetésre, miszerint sokáig a szép, vonzó színésznő szerepkörébe zárták, elmondta: “Úgy érzem, hogy az elmúlt 3-4 évben – talán a tévésorozatoknak köszönhetően – történt ezen a téren változás. A Korhatáros szerelem és benne Júlia szerepe például nagy kedvenc lett a nézők körében. Sok fázison átestem az életem során. Ma már bánom, hogy A miniszter félrelépet hosszú évekig nem tartottam olyan jelentősnek, mint amennyit számított a pályámon. Szégyelltem, hogy akkoriban még keveset tudtam a szakmáról. Azt gondoltam, hogy érdemtelenül állítottak piedesztálra. Azt is szégyelltem, hogy szép vagyok. A világ ugyanis azt sugallja, hogy aki szép, az nem lehet éppúgy tehetséges meg okos. Én okos akartam lenni, arra vágytam, hogy a tehetségemért szeressenek.”

Annak kapcsán, hogy  itthon és Amerikában is többször kellett újrakezdenie szinte a nulláról, úgy nyilatkozott: “Ma már tudom, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Annak is van valami oka, hogy Andy Vajnát most vesztettük el, pedig nagyon várta a Kölcsönlakás bemutatóját. Az egész karrieremet neki köszönhetem. Soha nem mertem nagyokat álmodni. Mindent, ami történt velem, az élet tett rám azért, hogy elbírom-e, nem pedig azért, mert nagyon akartam. Szerény családi körülmények közül jövök. Felváltva hordtunk egy cipőt a húgommal, Rékával. Gimnazistaként újságot árultam a nyári szünetekben, hogy menő holmikat vásárolhassak magamnak. Modellkedéssel, filmezéssel, reklámokkal kezdtem el pénzt keresni. Amikor Andy Vajnával együtt éltünk, nem számított, hogy mi mennyibe kerül, bár soha nem voltam nagy költekező. Amikor hazajöttem Amerikából, viszonylag jól éltem. Három-négy évvel ezelőtt viszont alig volt munkám, elfogott a nyomasztó érzés, hogy nincs rám szükség. Mindez arra volt jó, hogy megértsem, az ember nem hiheti azt, hogy mindig úgy lesz, ahogy volt. Semmit nem adnak ingyen” – szögezte le a színész-rendező.

A teljes interjút a Nők Lapja Psziché-ben olvashatják.