“Szégyellnénk magunkat a másik előtt, ha rosszul teljesítenénk” – Háy János és Mucsi Zoltán válaszolt

2019 február 21. csütörtök, 7:45

Közös munkáik a Szkéné legnépszerűbb előadásai közé tartoznak, gondoljunk csak a Nehézre, A halottemberre vagy A lány, aki hozott lélekből dolgozottra. A két alkotót a dunszt.sk kérdezte.

A dunszt.sk cikkéből:

“A darabjaim szövegcentrikusak, az első nehézség a színésznek, hogy sokat kell tanulni. A második, hogy nem téveszthet. A dialógusok és a nagy monológok, mint ami a Nehézben van például, úgy vannak megírva, ha valahol valaki téveszt, az egész egység ritmusa, dallama, s ennek következtében persze a tartalma is összeomlik” – mondta Háy János. Mucsi Zoltán hozzátette: “A nehézségi fok attól is függ, hogy mekkora szerepem van. A halottember például jelentősen kisebb terhet ró rám, mint a Nehéz vagy a Hozott lélek. Nemrég játszottam pont a Nehezet, már jócskán túl vagyunk a századik előadáson, de a végén még mindig azt mondom, hogy döbbenetes, mennyire szétszed ez a szöveg. Atomjaimra. Akár sikerül, akár nem. Egyrészt a mennyisége miatt, hiszen több mint két órát kell végigbeszélnem, másrészt érzelmileg és lelkileg is rettenetesen felkavar. Persze minden előadás bír valamiféle nehézséggel, ha az ember komolyan veszi, és hát csinálni csak úgy érdemes.”

Mucsi Zoltán és Háy János

Mucsi Zoltán és Háy János

Háy János hangsúlyozta, személyes okokból örül, ha olyanok dolgoznak a darabjában, akikkel barátok is, s nem utolsó sorban tehetséges alkotók, mint Bérczes vagy Kapa. “Ha ők csinálnak meg valamit, akkor legalább párszor tudunk találkozni. A munka egy időre összeköt. De attól, hogy becsüljük egymást, egyikőnk sem lehet biztos abban, hogy ami tegnap sikerült, az holnap is sikerülni fog. Mindenesetre biztos nagyon szégyellnénk magunkat a másik előtt, ha rosszul teljesítenénk. A nyugalom, izgalom kérdése kicsit más. Én akkor vagyok feszültségben, amikor írok. Az az én felelősségem, hogy olyan szöveg legyen, ami robban. A színpadon történő események a többi alkotók felelőssége. Nagyon drukkolok, hogy jó legyen, kicsit izgulok is, de valójában ez már nem az én kompetenciám” – fogalmazott a drámaíró.

Mucsi Zoltán szerint egyáltalán nem biztos, hogy a siker és a boldogság mindig kézen fogva jár, különben nem hallanánk olyan szakmájukban elismert emberekről, akiknek a magánélete fájdalmasan keserű volt vagy esetleg tragikusan is végződött. “A boldogságot talán mi magunk tudjuk megteremteni, a siker pedig sokkal megfoghatatlanabb, mert bizonyos esetekben független tud lenni a gondolkodásunktól és hozzáállásunktól. Alkotó sem azért lesz az ember, mert sikeres akar lenni, hanem azt gondolja, hogy amiről beszél, amit felvet, az felvakaró és gondolatébresztő. Azaz kivált valamit, amit aztán a néző napokig cipel magával. Aztán ha több olyan előadás megy, ami az alkotó számára fontos kérdésekkel foglalkozik, akkor valószínűleg megjön a siker is. Nekem az a siker, ha kapok munkát, mert ez azt a hitemet erősíti, hogy színvonalasan lehet velem együtt dolgozni” – tette hozzá a színész, aki szerint egyik Háy-darabot sem lehet leegyszerűsíteni, a Nehéz sem egy vidéki problémáról szól, hanem az elszakadásról, és egy városi ember is rendelkezhet kisebbségi komplexussal, ahogyan élete végéig hordozhatja magában a családi terheket is. “Persze az élet nem csak egy nagy iszaptenger, amiben előbb-utóbb elsüllyedünk, vannak azért csodálatos dolgok, még akkor is, ha rengeteg szenvedést magunknak gyártunk. Valószínűleg ezek az előadások azért állnak hozzám közel, mert nagyon hús-vér embereket mutatnak meg, akikben minden szerencsétlenségükkel és nyűgükkel együtt megmaradt az élni akarás” – fejtette ki a művész.

Háy János a tao megszüntetéséről is beszélt. “Összefogás semmiben nincs, de ez ugye nem művészeti kérdés. Az hogy egy szakma kiálljon a közös érdekért, elképzelhetetlen a rendszerváltás óta. Megosztottak vagyunk, mert azt gondoljuk, ha a mi csapatunk kerül hatalomra, akkor majd előnyhöz jutunk. Nincsenek szakmai minimumok, s erre ma már igény sem mutatkozik. A tao is egy ilyen ügy. Hiába volna közös érdek, hogy megmentsük, hogy kiiktassuk a rendszerből a gyalázatos visszaéléseket, ehelyett a szakma bizonyos része abban reménykedik, hogy más csatornákon hozzájut ugyan ahhoz a pénzhez. Az, hogy mások nem jutnak hozzá, a hozzájutókat nem érdekli. Holott nincs jobboldali meg balodali színház, és nincs jobboldali meg baloldali irodalom, csak színház van és csak irodalom van, s a szakmának arra kéne törekedni, hogy a jó színház és a jó irodalom legyen közpénzből támogatva” – szögezte le a szerző.

A teljes interjú itt olvasható.