“A kultúrát nem fogják tudni megenni” – Nagy Ervin válaszolt

2019 február 25. hétfő, 8:14

A Katona József Színház színésze, az Állítsátok meg Terézanyut!-ban és a Kincsemben, majd a Terápiában nyújtott alakításainak köszönhetően egy ország ismerte meg a nevét, most pedig az RTL Klub A Tanár című sorozatában láthatjuk. Nagy Ervint az nlcafe.hu kérdezte.

 

Az nlcafe.hu cikkéből:

Januárban indult A Tanár című dramedy-sorozat második évada, amelyben Nagy Ervin játssza a férfi főszerepet. Ebben az évadban csak egy színházi bemutatója lesz, március 8-án játsszák először a Katonában a Platonov új változatát Székely Kriszta rendezésében. “Az igazat megvallva, a sorozat forgatása miatt mostanában nem igazán jut időm a színházra. De azért itt vagyok, jelen vagyok, nem koptam ki a társulatból. Szerencsém van, mert azt hiszem, Máté Gábornak, a Katona igazgatójának sincs ellenére, hogy minél több országosan ismert színész legyen a társulatban. Ez a színháznak is jót tesz, pláne most, hogy a kulturális TAO-támogatás megszüntetése miatt egyre fontosabbak lesznek a jegybevételek” – mondta Nagy Ervin.

Nagy Ervin és Bán János a Platonov olvasópróbáján a Katonában / Fotó: Horváth Judit

Nagy Ervin és Bán János a Platonov olvasópróbáján a Katonában / Fotó: Horváth Judit

A Tanárról elmondta, nem is sorozatként, hanem filmként tekint erre a produkcióra, mert minden szempontból úgy állnak hozzá, mintha egy mozit forgatnának. “Fontos, hogy a forgatókönyv, a rendezés, az operatőri munka és a színészi játék is a lehető legszínvonalasabb legyen. Azért vállaltam el ezt a szerepet, mert különleges kihívásnak tartom. Többek között azért is, mert egy olyan tanáreszményt kell megjelenítenem a képernyőn, amire szerintem nagy szüksége lenne a közoktatásnak. A magyar tanárok egy része sajnos nem olyan, mint Vasvári Szilárd: nem tudnak olyan szabadon élni és dolgozni, mint ő. Sokan kritizálnak is minket amiatt, hogy A Tanár nem tükrözi elég híven a hazai viszonyokat, hogy nálunk a tanárok örülnek, hogy ha a rengeteg meló után végre hazaesnek, jut idejük, erejük főzni vagy a gyerekeikkel foglalkozni. Igazuk van, ez egy fikciós sorozat, aminek a főszereplője egy kitalált karakter, egy olyan fazon, aki egyfajta „egyetemes tanáreszményt” testesít meg. Egy ideált, ha tetszik, de én azt hiszem, hogy néha jó ilyen ideálokat felmutatni. Jó lenne, ha a magyar iskolákban olyan pedagógusok taníthatnának, akik – mint az általam játszott karakter is – a saját gyerekeikként tekintenek a diákjaikra, akik hajlandók megtenni mindent az általuk nevelt gyerekekért. De, persze, ehhez az kellene, hogy megteremtsék a méltó körülményeket a számukra, hogy a jelenleginél sokkal okosabban, rugalmasabban, több ráfordítással irányítsák a közoktatást a politikusok. Fontos lenne, hogy nagyobb szabadságot kapjanak, nagyobb autonómiát élvezhessenek az iskolák vezetői – ahelyett, hogy ‘fölülről’ megmondják nekik, mit csináljanak” – fejtette ki a színész.

“Szerintem a kultúrát nem fogják tudni megenni. A kultúra lerázza magáról ezt a fajta irányítást, mert ha nem engedik szabadon szárnyalni, akkor elromlik, és szar lesz. Ilyen a színház és a film is; te emlékszel még A nagy traktoros és a kis parasztlány című termelési regényből készült tévéfilmre? Nem emlékszel rá, mert már akkor sem érdekelt senkit, amikor bemutatták. Szerintem előbb-utóbb a politika is rájön, hogy a kultúrát nem lehet megrendszabályozni – már csak azért sem, mert ha egy országban olyan darabokat, filmeket mutatnak be, amikre a kutya sem kíváncsi, az az ő kudarcuk is lesz. Persze, szorongatják a független alkotókat, és hihetetlen harcot kell folytatniuk a felszínen maradásért, de én mégis azt gondolom, hogy van értelme ennek a küzdelemnek. Hiszek a művészet és a kultúra szabadságában, a tehetség erejében. Nehéz lehet egy művészszínház igazgatójaként is a nézői igények, a gazdasági racionalitás és a fenntartói elvárások között lavírozni. De a Katona a bizonyíték, hogy mindezek mellett is lehet remek színvonalú, előremutató, kortárs színházat csinálni” – hangsúlyozta Nagy Ervin.

A teljes interjú itt olvasható.