Lukács Sándor: “A színészetnek az őszinteség a lényege”

2019 február 25. hétfő, 8:19

47 éve tagja a Vígszínháznak. Most Veszprémben is játszik, a Tartuffe egyik főszerepét. A színészt az Origo kérdezte.

 

Az Origo cikkéből:

“Eleinte talán görcsös voltam, esetleg nem elég jó. Vagy csak nem voltam szimpatikus. Utólag nem bánom, hogy volt pár gyakorlatos évem. Előbb Kazimir Károlynál voltam fellépti díjas segédszínész. Beírták a személyi igazolványomba is, büszke voltam, alig vártam, hogy igazoltasson a rendőr. Aztán egy évad után átvettek a Nemzeti Színház akkor induló stúdiójába, amely lehetőség minden aspiráns előtt nyitva állt, aki átjutott a színművészeti felvételijének két fordulóján. Erős képzést kaptunk, a színház is nagy korszakát élte. Akkoriban játszották a Marat halálát Kálmán Györggyel, akkor ment a bőrruhás Lear király Básti Lajossal. Törőcsik Mari és Sztankay István abban az időben játszották a Varsói melódiá-t a Nemzeti kamarateátrumában. A színház stúdiójából pedig olyan kollégák kerültek főiskolára, mint például Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Hámori Ildikó, Szacsvay László. Két év után engem is felvettek. Bánsági Ildikóval együtt Simon Zsuzsához kerültünk. Azok voltak a szerencsések, akiket Várkonyi, Kazimir vagy Ádám Ottó választott ki, hiszen ők fővárosi színházaknál voltak vezető pozícióban” – emlékezett Lukács Sándor.

Lukács Sándor a Tartuffe-ben / Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

Lukács Sándor a Tartuffe-ben / Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

1972 óta tagja a Vígszínháznak. Most tart a negyedik igazgatójánál. “A Vígszínházat hagyományosan a szalondarabok otthonának tartják, pedig mindig is szélesebb volt a kínálat. Várkonyi Zoltán, majd a későbbi direktorok is rendszeresen meghívták vendégrendezni a progresszívabb színházcsinálókat. Dolgozhattam Harag Györggyel, Ruszt Józseffel, Szikora Jánossal, Babarczy Lászlóval, Szinetár Miklóssal, Jurij Ljubimovval. Horvai István csupán hat évig állt a színház élén, ő maga is úgy érezte: inkább rendező, mint színházvezető. Őt követte Marton László harminc évig tartó vezetése, amely alatt újabb fontos szakmai találkozásokat is elkönyvelhettem. Ilyen volt például Zsótér Sándor rendezésében Esterházy Péter Búcsúszimfóniája. Zsótér akkor rendezett először a Vígszínházban. Már ifjan nagyon öntörvényű volt, de rendkívül érzékeny is. Olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha önmagammal beszélgetnék. Normális esetben az ember önmagával a legőszintébb. A színészetnek pedig az őszinteség a lényege. Zsótérnál egy kósza gesztus sem lehetett hamis. Minden olyasmit kitisztított a játékunkból, ami csupán technikai kapaszkodóként szolgált volna” – fogalmazott a művész.

 

Nemrég mutatták be Veszprémben a Tartuffe-öt, melyben Orgon szerepét játssza. A rendező a metoo-botrány után visszatérő Marton László. “Nem akarok a tegnapi történésekbe mélyebben belemenni, de úgy érzem: amit Marton László kapott és elviselt, az nincs arányban a ‘bűnével’. Egyébként naponta tapasztalom, mennyire szeretik a volt tanítványai, például Vecsei H. Miklós vagy ifj. Vidnyánszky Attila, akik próbát nézni is lejöttek a veszprémi színházba. A Tartuffe-öt alakító Gáspár Sándor, a Pernelle asszonyt megformáló Zsurzs Kati, a Törvényszolgát játszó Szombathy Gyula, a Cléante-ot játszó Oberfrank Pál, az Elmirát alakító Kerekes Viktória, illetve a darab minden résztvevője nevében mondhatom: rendkívül értékes és színvonalas próbafolyamat résztvevői vagyunk” – összegzett Lukács Sándor.

A teljes interjú itt olvasható.