Dunai Tamás: “Szép évtizedeket kaptam a pályán”

2019 február 26. kedd, 10:39

“Ha újrakezdhetném, valami olyasmivel is foglalkoznék, amivel nyomot hagyhatnék magam után a világban” – mondta a Zalai Hírlapnak adott interjújában Dunai Tamás Jászai Mari- és Tolnay Klári-díjas színművész, kiváló művész.
Első diplomáját a szegedi bölcsészkaron szerezte magyar-francia szakon, pedagógusnak készült. A kérdésre, mi vezette a színészet felé, Dunai Tamás elmondta: “Az egyetemi színpadon játszottam szegedi éveim alatt, akkor jegyeztem el magam örökre Tháliával. Vonzott a kíváncsiság, hogy mire vagyok képes még. A társulattal bejutottunk a Ki mit tud? országos döntőjébe, ahol Mensáros László és Vámos László volt az előzsűri, ők döntötték el, mely produkciók kerülhetnek a televízió képernyőjére. Mensáros Laci bácsi a tévéfelvétel előtt odajött hozzám és megdorgált, mert a Hetedik eclogában egy helyütt az “és” helyett “s”-t mondtam. “Nem lehet s-t mondani, ahol és van, különben megdöccen az a hexameter, hogy képzeli!”, dörgött a hangja. “Egyébként meg miért nem felvételizik a színművészeti főiskolára?” Azt válaszoltam neki, hogy de hát művész úr, én már 23 éves vagyok. “Az a korhatár, tessék jelentkezni!”, biztatott. Jelentkeztem és felvettek… S habár így végül nem a pedagóguspályát választottam (a párom igen, ő angoltanár maradt), mindannak, amit az egyetemen tanultam a francia kultúráról és a nyelvről, színészként is nagyon sok hasznát vettem egész életemben” – fejtette ki a színész.

Dunai Tamás

“Amikor 1976-ban befejeztem a színművészetit és szerződtettek a Madách Színházba, kicsit megnyugodtunk, annyira, hogy már gyermeket is mertünk vállalni. Visszatekintve azonban úgy érzem, nagy igazságot fogalmazott meg Kabos Gyula, amikor azt mondta: “Minden pályakezdés nagyon nehéz, de a folytatás még nehezebb”. Azaz, nem könnyű azt a színvonalat végig tartani, amin és amivel az ember pályakezdőként, fiatalon elindult. Nekem szerencsém volt azzal, hogy a Madách Színházhoz kerültem, olyan színészóriásoktól tanulhattam, mint Márkus László, Gábor Miklós, Tolnay Klári, Bessenyei Ferenc. Ők megmutatták, hova lehet “kifutni” ezen a pályán, és titokban szerettem volna oda, arra a szintre eljutni, ahol ők voltak. Akkor még nem lehetett, hiszen a “nagy” szerepeket ők játszották, én csak oldalt álltam és figyeltem, csodáltam őket, hogy Úristen, mire képesek ezek az emberek… Aztán a Jóisten úgy döntött, hogy adjunk a Tamásnak is valamit: és adta az Angi Verát, ami világhírű lett, majd a Hegedűs a háztetőnt Tevje szerepével, a Dr. Hertz-et, a Macskákat, tehát voltak komoly dolgaim; lassan már büszkébb lehetek a múltamra, mint a jövőmre. Szép évtizedeket kaptam a pályán, idén töltöm be a 70. évemet – ahhoz képest jól tartom magam, majdnem másfél évet letagadhatok” – tette hozzá a színész.

Arról, milyen szerepek várnak rá a következő időszakban, elárulta: “Két önálló estem maradt meg, az egyik a Szavakat fúvok, a másik a Fegyával, azaz Jávori Ferenccel, a Budapest Klezmer Band vezetőjével közös, az orosz zsidó dallamvilágot felidéző műsorunk. Ebben ő oroszul énekel, én pedig szaxofonozok s éneklek kicsit franciául. A dunaújvárosival együtt jelenleg 4 színházban játszom, a Valahol Európában már a vége felé jár, ezenkívül a Karinthy Színházban a Szajré című szatírában, a Madáchban a Mary Poppinsban szerepelek, a kecskeméti színházban pedig idén 4 bemutatóm volt. Mikszáthtól A beszélő köntösben, Arthur Millertől Az ügynök halálában játszottam, s most tanulom Shakespeare Othellóját, aztán Agatha Christie Tíz kicsi négere következik. Továbbá készülök a Madách őszi nagy dobására, a Once, azaz Egyszer című ír musicalre, amiben 5/4-ben kell majd dobolnom ír dobon és táncolnom – a dobolás közben” – mondta a színész.

A teljes interjú a Zalai Hírlapban olvasható.