Törőcsik Franciska: “Erős perfekcionizmus és rendszeretet él bennem”

2019 február 27. szerda, 7:49

Törőcsik Franciska öt évvel ezelőtt végzett a Színművészetin, de azóta számos filmszerepet játszott.

Felmenőid között főleg építészek és orvosok vannak, ő viszont már hétéves korától Földessy Margit színitanodájába járt. A színésznő ennek kapcsán elárulta: “Apukám egy gyógyszergyártó cégnél helyezkedett el, anyukám pedig pszichiáter, úgyhogy egyikük sem klasszikus orvos. Én pedig el nem tudom képzelni magamról, hogy az orvosin kórbonctanórára kelljen járnom. Lehet empátiának, vagy ha úgy tetszik, ideggyengeségnek is nevezni, hogy rosszul viselem az emberi szenvedés látványát. Anyukám szakmája, a pszichiátria viszont mindig is érdekelt egy kicsit, hiszen a színészet is valamennyire hasonló, és tőle szoktam időnként segítséget kérni az olyan szerepeknél, mint Ophelia vagy az Édes Anna”.

“Bennem ez mindig ott volt, hogy a színház bármennyire szép is, a pillanat művészete, a film pedig megmarad, de nem én döntöttem el, hogy filmszínész leszek. Nekem nem volt tervem azon túl, hogy Földessy Margit javaslatára megpróbáltam a Színművészetit, mert magamtól egyébként nem is lett volna bátorságom felvételizni. Gyerekkoromban ugyan már szerepeltem különböző műsorokban, egy szilveszteri kabaréjelenetben is feltűntem, de izgulós voltam. A mai napig hullámokban váltja egymást bennem az exhibicionizmus és a totális introvertáltság” – magyarázta Törőcsik Franciska, aki elárulta, itthon és Berlinben is van ügynöke, az utóbbival ugyan nem áll napi kapcsolatban, de rendszeresen kap tőle castinglehetőségeket.

“A mai napig abból élek, amit a Színművészetin tanultam, azt viszont minden színészképző iskolának fel kell ismernie, hogy a színészeknek ma már egyszerűen muszáj beszélniük angolul egy biztonságos szinten. A Színműn például sajnos a nyelvoktatás anyagi akadályokba ütközik. Az akcentus az egy más dolog, de egy külföldi ügynökséghez máshogy nem érdemes bejelentkezni, csak elfogadható angoltudással, márpedig egy ilyen ügynökség a kapuja lehet bármilyen nagy lehetőségnek” – tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy annak idején a japán szak volt a B terve. “Ha nem sikerült volna a Színművészetire bekerülni, akkor most terveim szerint a Japán Nagykövetségen dolgoznék valamilyen minőségben. Ami nagyon más élet lett volna a mostanihoz képest, és szerintem nekem jót tett, hogy színésznő lettem. Erős perfekcionizmus és rendszeretet él bennem, s a színészi szakma mintha arra lenne kitalálva, hogy folyamatosan kimozdítson a harmóniából és rugalmassá tegyen, ezáltal fejlesztve a személyiségemet” – vélekedett a színésznő.

A kérdésre, az életed hány százaléka szól a szakmáról azt válaszolta: “Egy háztartás vezetése vagy egy költözés rengeteg idejét elviszi az embernek, de az aktuális feladatom azért folyamatosan dolgozik bennem. Nekem az tesz jót, ha benne tudok lenni a pillanatban, és nem azon gondolkodom, hogyan tudnék még ebben vagy abban fejlődni. De mit tegyek, ha az szerez örömöt, ha angolul, angol felirattal nézek filmet, mert akkor úgy érzem, ezzel is fejlődöm. Még ha Jóbarátokat nézek, akkor is próbálom szakmai szemmel tenni ezt, hogy majd profi tálhassak belőle, mondjuk egy vígjátékban”.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható. (Nők Lapja 2019.02.20 – 10,11,12. oldal)