“Már hiányozna, ha kevesebbet dolgoznék” – Stohl András válaszolt

2019 március 01. péntek, 8:10

Stohl András főszereplésével mutatta be a Centrál Színház a Kasimir és Karoline-t. A darabról és a próbafolyamatról a Fidelio kérdezte a színészt.

A Fidelio cikkéből:

“Már régóta 20-25 előadásom van egy hónapban. Így alakult, nincs ezzel baj. A televíziós munkáim mellett is ennyit játszom, csak akkor napközben még forgatok is. Már hiányozna is, ha kevesebbet dolgoznék. (…) Félig-meddig vagyok szabadúszó, mert az egyeztetések kapcsán a Centrál Színház élvez elsőbbséget, és évente benne vagyok egy új darabjukban. Örömmel teszem, főleg, ha olyan rendezők jönnek, mint Szikszai Rémusz, vagy Alföldi Róbert. Nagy segítségemre van ebben Puskás Tamás, aki nem tipikus színházigazgatóként viselkedik, nem kell könyörögnöm neki, ha kapok egy felkérést. Megbeszéljük, és nyugodtan játszhatok máshol is. Ráadásul, amióta így dolgozom, azóta sokkal több időm marad a gyerekeimre, a családra, magamra is. Így szinte minden nap én mehetek értük az óvodába, iskolába, és van időm játszani, programozni velük az esti előadásig” – számolt be Stohl András.

Stohl András / Kasimir és Karoline / Fotó: Centrál Színház

Stohl András / Kasimir és Karoline / Fotó: Centrál Színház

A Kasimir és Karoline-t Alföldi Róbert rendezésében mutatta be a Centrál Színház. “Vizsgadarabom volt már negyedéves koromban a főiskolán. Zsámbéki Gábor osztályába jártam, ő rendezte, akkor Rauch voltam, töméssel és ezüstfoggal. Nagyon jó emlékeim vannak arról az előadásról. Most is valamelyik idősebb szerepre számítottam, de amikor megtudtam, hogy Robi fogja rendezni, már sejtettem, hogy lesz benne valamilyen csavar. Ő szándékosan azt szerette volna, hogy a darab elején kiderülő probléma még súlyosabb legyen. Így rögtön az elején sokkal nagyobb a konfliktus helyzet, amikor kimondom, hogy ötvenéves vagyok, tegnap kirúgtak, holnap mehetek a híd alá. Bár a nagy világgazdasági válság idején játszódik a történet, de akár ma is játszódhatna” – mutatott rá Stohl András.

 

“A próbák során előbb-utóbb meg kell keresned saját magadban azokat a dolgokat, amiktől te leszel az a Kasimir, aki leszel. Legalábbis én azt gondolom a színjátszásról, hogy a színpadon a szereppé kell válnom. Egy idő után aztán elkezd ráülni az emberre a szerepe, nálam ez mindig így van. Persze nem leszek Othello, és nem fojtogatom a kedvesem, de mondjuk, féltékenyebb leszek. Ezen a főpróba héten nagyon morózus lettem, nem volt kedvem bolondozni, mókázni. Felkeltem, bejöttem, már szomorú voltam. Felvettem a susogós széldzsekit, meg azt a nagyon szomorú pulóvert, aztán a bajuszt – hát nem volt valami jó kedvem – hiszen ennek a fickónak még zakója sincs, bulizni is csak ebben tud jönni. Ugyan másfélórás az előadás, de olyan megterhelő, mintha két felvonásos lenne. Örülök, hogy egyben játsszuk, mert így nem tud a néző kikerülni belőle, nem tud kizökkenni. Sarkosabban fogalmazva: nem tud elmenni a szünetben. Végig kell néznie. Bekerül a húsdarálóba, és ledaráljuk a végére” – fogalmazott a színész.

A teljes interjú itt olvasható.