Tóth Ildikó: “Azt éreztem, hogy most már szükségem van egy biztos helyre”

2019 március 02. szombat, 8:50

Tóth Ildikó, Jászai Mari-díjas érdemes művész 2015 óta a székesfehérvári színház tagja. Sok évnyi szabadúszás után lelt otthonra egy kőszínházban, ahol pár évvel ezelőtt az évad színésznője, tavaly pedig az évad művésze címet is elnyerte. A Deszkavízió kérdezte.

A Deszkavízió interjújából:

“Már nagyon fiatalon, általános iskolás koromban úgy gondoltam, hogy színész szeretnék lenni, de amikor felső tagozatban kérdezgették, hogy ki hova szeretne jelentkezni, én ezt csak félve mertem mondani. Marcaliban voltam gimnazista, és abban az időben a megyei színházak rengeteg tájelőadást tartottak, hogy ezzel is toborozzanak nézőket. A kaposvári színháztól eljöttek hozzánk is, mondták, hogy lehet bérletet venni, és sok más osztálytársammal együtt mi jelentkeztünk is. A gimnázium négy éve alatt olyan előadásokat láthattam, és kamaszként olyan színházat kaptam, amit kívánnék most mindenkinek. Ez akkor annyira megerősítette bennem a dolgokat, hogy nem volt többé kérdés számomra: színésznő leszek” – mesélte a színésznő.

Tóth Ildikó

A kérdésre, hogy hosszú időnyi szabadúszás után mennyire volt nehéz döntés leszerződni egy társulathoz, Tóth Ildikó elmondta: “A szabadúszás kockázatos, főleg ha nem menedzseli jól magát az ember és sajnos én nem vagyok egy ilyen alkatú ember. Be kell vallanom, ez pálya és karrier szempontjából nem jó dolog. De azt éreztem, hogy most már szükségem van egy biztos helyre, egy családra a munkában is, ahova tartozhatok, és ne kelljen továbbra is minden tavasszal amiatt idegeskedni, hogy a jövő évadban milyen munkáim lesznek. Megint csak szerencsésnek mondhatom magam, mert két-három évadot leszámítva, mindig tudtam, hogyan alakul az év. (…) Nagyon jól érzem magam Fehérváron, csak most fáradt vagyok, sokat kell utazni és azt hiszem, ez most túl sok energiát kivesz belőlem”.

A következő bemutatója A Vágy nevű villamos lesz Székesfehérváron. Tennessee Williams jól ismert történetét áthelyezik a rendszerváltás környéki Magyarországra. Tóth Ildikó ennek kapcsán kifejtette: “A lényegét illetően olyan őrült nagy változás nem lesz benne. Williams ezt a második világháború után írta, abban az időben, amikor a világ a feje tetejére állt, egy csomó érték már nem az volt, mint régen, és az emberi élet kikezdhetősége miatt felhígultak a morális viszonyok. Megváltozott minden, és senki nem tudta, hogy ekkora veszteség és káosz után merre fog elmozdulni a világ. Magyarországon a rendszerváltás utáni időszak is szinte pont ugyanilyen volt. Megszűnt egy rendszer, a gulyáskommunizmus, és amit korábban csak fű alatt, virágnyelven fogalmazva lehetett csinálni, azt hirtelen korlátok nélkül megtehettük. Mit szabad és mit nem? Mi a tisztességes és mi nem az? Vállalkozzunk? Lengyel piac, feketepiac… nagyon zavaros időszak volt ez, és sokan abban reménykedtek, hogy a rendszerváltás valami újat hoz az életükbe, de ez az álom nagyon hamar szertefoszlott. Ebbe a miliőbe helyeztük át A vágy villamosának történetét. Adott egy nő, aki mögött nincs meg a biztos családi és polgári háttér, a nemiségéhez, férfiakhoz és úgy általában a szexushoz való viszonyát pedig traumatizálta egy kamaszkori kapcsolata. Nincs számára kapaszkodó. A vállalkozók országában, ebben a társadalomban, ahol az emberek rá vannak vakulva az egyéni tragédiákra, ahol nem vesszük észre más problémáit, az olyan emberek, mint ez a nő, egyszerűen lecsúsznak a lefolyóba.”

A teljes interjút itt olvashatja.