Nagy Ervin: “Ma már sokkal tudatosabb színész vagyok”

2019 március 07. csütörtök, 7:34

A Katona József Színház színészével Csehov-alakításairól, a színházba begyűrűző politikáról, Andy Vajna tevékenységéről és Máté Gábor naplóiról is beszélgetett a Magyar Narancs. Lapszemle.

A Platonov a következő bemutatója a Katonában. A felvetésre, miszerint elég otthonosan mozoghat Csehovban, hiszen játszott az Ivanovban és a Sirályban is, Nagy Ervin úgy reagált: „Csehov már a főiskolán is nagy kedvencem volt, le voltam taglózva mindig, amikor a nagy katonás elődöket néztem. Persze vágytam arra, hogy hasonló kaliberű előadásban szerepeljek, mint amilyen A három nővér vagy a régi Platonov volt. Ezek az egész társulat identitását magukban hordozták, és bejárták a világot. Nagy szerencsém volt, hogy bekerültem az Ivanovba, ami hasonló pályát futott be, utaztunk vele mindenhova. A Sirály ellenben nem sikerült túl jól, azt szerintem benéztük egy kicsit. (…) Vannak olyan karakterek, amiket el tudok rajzolni, el tudok vinni magamtól messze, és vannak olyanok, amik ugyan nem állnak messze a hősi alkattól, mégsem nekem valók. Ilyen például a nálamnál egy fejjel alacsonyabb, kiégett humánértelmiségi figurája. Minél inkább próbáltam ez lenni, annál görcsösebb voltam” – árulta el a színész.

“Grekova: Mije fáj? Platonov: Az egész Platonov” – Esterházy Péter idézte ezt előszeretettel Csehovtól a korral és a focival járó testi fájdalmakra célozva. Atletikus színészként van számontartva, de a kérdésre, ha Grekova most megkérdezné, mije fáj, ismerősek lennének-e a testi romlás tünetei, elmondta: “Hogyne, fáj mindenem. (…) Ebben a szakmában eléggé feltűnő, amikor elindulnak a hormonális változások, de ha egy kicsit is állva maradsz, ha megpróbálsz nem elhízni, ha nem iszod, nem szívod szét az arcod, akkor még lehet színészként húsz-harminc jó éved. Igyekszem vigyázni magamra.”

A felvetésre, miszerint van, hogy önszántából nyilatkozik a politikáról, máskor a politika találja meg, kifejtette: “Nehéz megmondani, mikor kell üvölteni, és mikor csöndben maradni. Én ezt az igazságérzetemhez szoktam igazítani. (…) Ha az ember tényleg a szívéből beszél, annak mégiscsak ereje van.” Arról, hogy élte meg A bajnok c. előadás körül zajlott politikai adok-kapokot, mint a darab főszereplője, elárulta: “A politika meg volt sértődve ránk, én meg arra voltam megsértődve, hogy életem alakítását nyújtom, eléneklek egy teljes operát, és akkor ahelyett, hogy ezt díjazná, mondjuk, a szakma, az egész átkerül a politika térfelére, és elfelejtődik, hogy mellékesen mi milyen művészi tevékenységet nyújtunk. Ebben szerintem hibás volt a sajtó.”

Annak kapcsán, hogy pályája elején nem nagyon vette komolyan ezt a szakmát, kifejtette: “Elég erős zsenitudatom volt, közben szorongtam is rendesen, amit linkséggel próbáltam lazítani. Amikor idekerültem a Katonába, az első egy-két évben rettenetesen viselkedtem. Késtem, nem úgy készültem, ahogy kellett volna. Ma már sokkal tudatosabb színész vagyok. (…) Régebben nem annyira tudatosan kerestem a másfajta lehetőségeket, inkább sértődésből: én lettem volna a Szabadság, szerelem főszereplője, de nemet mondtam, mert ott kellett volna hagynom a forgatás kedvéért a színházat. Maradtam, de a színház ezt semmiféle szereppel nem honorálta, mire megsértődtem, és vándorútra indultam, felléptem más színházakban. Most ugyan évi egy darabban és egy kicsiben tudok csak részt venni a Katonában, cserébe viszont, és a betyárbecsület is így diktálja, nem megyek máshová. Közben meg akár a sorozatkarrieremet is építgethetem. Plusz ahogy öregszem, fáj az egész Platonov, fáj az egész Ervin, igyekszem kevesebbet, de azt jobban csinálni. Ha bezárnák a színházat, tudnék mit kezdeni, de úgy érezném, elvették az identitásomat. A Katona a művészi identitásom alapja, ezért is vagyok hűséges ilyen régóta” – tette hozzá Nagy Ervin.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.