Orosz Ákos: “Szeretek beleugrani egy-egy feladatba”

2019 március 10. vasárnap, 9:03

A Premier című előadásban Gust alakítja, de játszik többek között a Bűn és Bűnhődésben, a Liliomban, A félkegyelműben és a Hamletben is. Márciusban pedig újra játsszák Homokember című rendezését. A Vígszínház művészét a nullahategy.hu kérdezte.

 

A nullahategy.hu cikkéből:

Nemrég fejeződött be Szabó István Zárójelentés című filmjének a forgatása. Egy vidéki postást alakít benne, akit mindenkit jól ismer, hiszen nap mint nap találkozik a falu lakóival. Viszont van egy nem hétköznapi oldala is, ugyanis verseket ír. “A filmben el is hangzik egy ilyen vers, amit egyébként maga Szabó István írt. Egy nagyon egyszerű, de érzelmes versről van szó, közben egy olyan szituációba van helyezve a karakterem – egyébként Klaus Maria Brandauer partnereként –, ami egy kicsit groteszk. Hétköznapi figura, ugyanakkor ezt a hétköznapiságot más fénytörésben mutatja meg, ezt próbáltam megjeleníteni” – mesélte Orosz Ákos.

Orosz Ákos / Fotó: Vígszínház

Orosz Ákos / Fotó: Vígszínház

 

Rengeteget játszik a Vígszínházban, forgat, szinkronizál, zenél. “Végletes ember vagyok. Nekem nem megy, hogy valamit ne maximális erőbedobással csináljak. Akkor inkább nem csinálom. Most igyekszem kevesebb szinkront vállalni, mert az elmúlt két évben annyi munkám volt, hogy elkezdtem azt érezni, nem tudok száz százalékosan jelen lenni. A zenekarommal az a terv, hogy minden hónapban felvegyünk egy új dalt. Rengeteg új és évekkel ezelőtt megírt dalom van, de foglalkozni kéne velük, feljátszani őket, sajnos erre jut a legkevesebb idő. Ez inkább hobbi, nem akarok hirtelen rocksztár lenni, de nagyon jól érzem magam, amikor zenélek, és ezt nem akarom elengedni” – hangsúlyozta a színész.

“Az ember mindent megtesz azért, hogy minden nap világcsúcsot fusson. Vagy legalább egyéni csúcsot. Ez sokszor nem sikerül. Aztán persze, gondolkozol, hogy mit nem csináltál jól, hol csúszhatott el az egész, de ebben mégiscsak van egy megfoghatatlan tényező, és ez a valami adja hozzá azt a pluszt. Lehet annyira profinak lenni, lehet annyira tudni a szakmát, hogy egy bizonyos szint alá ne menj, sem érzelmileg sem technikailag. Persze, kell hozzá érzék is, meg sok gyakorlás, de engem a belső rebbenékenység, ami a leginkább izgat, és ez sokkal megfoghatatlanabb a színészetben. Ha ez sikerül, azt a közönség is érzi. Volt, hogy valami összejött, és a következő alkalommal le akartam másolni. De amikor már azon gondolkodsz, hogy ‘ezt hogy is mondtam?’, ‘ekkor mit is csináltam?’, akkor vége van. Mert akkor már nem vagy jelen… Ezek a pillanatok akkor vannak meg, amikor tényleg olyan, mint hogyha ott és akkor valóban az történne, amiről szó van a darabban. (…) Szeretek beleugrani egy-egy feladatba. Nem szeretem húzni az időt. Van egy hetedik érzékem, ami szerintem jobban működik, mint az agyam, és ezt akkor tudom legjobban bemozdítani, ha belevetem magam egy feladatba. Úgy gondolom, mindig a felkészülésbe kell a legnagyobb energiát fektetni: hogy úgy menj föl a színpadra, hogy képes legyél bármire. Például, ha föl kell húznod magad egy két és fél méteres emelvényre, akkor ne az legyen, hogy nem csinálod meg, mert nem vagy mondjuk bemelegítve. Vagy ne tudj fölemelni egy nőt, mert beáll a csípőd, és úgy maradsz. Vagy ne merj kiabálni egyet, mert tudod, hogy este játszol, de nem vagy még beénekelve. Kész akarok lenni bármire. És ez az, amibe fejest ugrok” – fogalmazott Orosz Ákos.

A teljes interjú itt olvasható.