“A színház nagy misztérium” – Müller Péter friss Kossuth-díjas

2019 március 17. vasárnap, 15:24

Sorozatunkban bemutatjuk azokat a művészeket, akik idén a színházművészet és az opera területén végzett munkájukért kaptak Kossuth-díjat. Az alábbiakban Müller Péter József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró pályájáról olvashatnak.

Müller Péter

Müller Péter

Magyarország köztársasági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából Kossuth-díjat adományozott MÜLLER PÉTER József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró részére kimagasló színvonalú regény- és nemzetközi szinten is sikeres színpadi műveket magába foglaló drámaírói életműve, több mint hat évtizedes dramaturgi munkája, valamint a spiritualitás témakörében alkotott, főként a test és lélek harmóniájának kereséséről szóló, nagy népszerűségnek örvendő könyvei elismeréseként.

“Az olvasóimat nem szabad becsapni. Képtelen lennék csalni. A kezem ugyan nagyon remeg már, de még így is van a reszkető betűimnek sugárzása.”

Müller Péter 1936. december 1-jén született Budapesten. 1955-től a Madách Színháznál tevékenykedett, kezdetben rendezőasszisztensként, majd dramaturgként, azóta is végzi ezt a munkát. Írói pályáját drámákkal kezdte, hatásosan felépített, olykor abszurd hangvételű színműveiben a commedia dell’ arte és a cirkuszművészet elemeit is felhasználja.

Szomorú vasárnap című kamaradarabjában Seress Rezső, Lugosi – A vámpír árnyéka című drámájában Drakula gróf hollywoodi megformálójának életét idézte meg. Színműveit európai és amerikai színpadokon is bemutatták, gyűjteményes drámakötete A lélek színpada címmel jelent meg.

“Az emberre címkét ragasztanak, én azon a címen lettem elfogadott, népszerű, hogy ‘ezoterikus’ író. Az ezoteria szó szerint azt jelenti, hogy a ‘lélek legbelseje’. Nem műfaj, hanem a legbensőbb titok. Szerintem nincs olyan rangos író, akinek a műveiben ne lenne ezoteria.”

Első regénye az 1973-ban megjelent Részeg józanok volt, amely a zseniális, önsorsrontó színész Soós Imre és felesége öngyilkosságát vizsgálja, 1988-as Világcirkusz című regényében az expresszionista festőzseni, Ernst Ludwig Kirchner alakját idézte fel. Írt televíziós és filmforgatókönyveket, valamint szövegkönyvet zenés darabokhoz (Doctor Herz, Mária evangéliuma, Isten pénze).

“Amikor már sokadszor akarsz, gondolsz és teszel valamit, az ismétlés beléd vési az információkat, és a “habitusoddá” válnak. (…) A habitus nem egyéb, mint a megismételt cselekvések kódolt állapota. A szokásod jellemeddé válik. Azzá válsz, amit sokszor gondolsz. Legalább háromszor nevess mindennap! És köszöntsd a csillagokat vagy a napsugarakat!”

1956-ban, a forradalom idején a szerelméhez indult, amikor egy részeg orosz katona egy sorozatot adott le rá és hat golyót kapott a testébe. A halál közelsége életének meghatározó spirituális élménye lett, s műveinek nagy része is ebből a megrendítő élményből született. Az emberiség lelkiségével, a létezés titkaival, a szeretet témakörével foglalkoznak spirituális, ezoterikus művei, esszéregényei, amelyek közül a Kígyó és kereszt, Lomb és gyökér, Benső mosoly, Jóskönyv, Szeretetkönyv, Örömkönyv, Férfiélet, női sors, Az élet művészete, az Aranyfonál aratta a legnagyobb sikert.

1979-ben megkapta a filmkritikusok díját, 1997-ben az Amerikában rendezett “évszázad drámaíró versenyén” elnyerte az Onassis-díjat, 1997-ben a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjének aranyfokozatával, 1998-ban József Attila-díjjal tüntették ki. Júlia lánya színésznő lett, nevelt fia Müller Péter Sziámi költő, filmrendező, rockénekes, a Sziget fesztivál egyik alapítója.

“A legnagyobb dolgokat nem csak belül kell létrehoznod, de hagynod kell megérlelődni is.”

A színház legfényesebb évtizedeiben volt a Madách dramaturgja és szerzője. A kérdésre, nem bánta-e, hogy a háttérben dolgozott, a taps pedig a színészeké, Müller Péter úgy felelt egy interjúban: “A színház nagy misztérium, és kevesen tudják, de a drámaírás színészet is egyben. Nem véletlen, hogy a legnagyobb drámaírók, mint Moliére és Shakespeare kiváló színészek is voltak. Nehéz ezt elmagyarázni olyannak, aki nem élt színházban. Számomra a színház valóban a lélek színpada, a legtökéletesebb laboratórium azok számára, akik a lélekkel kísérleteznek. Itt megtudhatja a férfi, milyen nőnek lenni, és a nő, hogy milyen egy férfinak. Itt megtanulsz születni és meghalni, szeretni és gyűlölni, megtudod, mi a mardosó féltékenység és az önfeláldozás. Nem az előadás a legfontosabb, hanem a próbák. Egy darab születése olyan, mint az isteni teremtés. Megvannak a maga stációi, amelyeket végig kell járni, a semmiből létrehozva az új életet, mély érzelmekkel telítve. Megtanulsz megöregedni és megfiatalodni néhány perc alatt, megtanulod, hogyan éld bele magad a szerepbe és hogyan lépj ki belőle, megtanulod, hogyan tudsz bánni az érzelmeiddel és uralkodni rajtuk”.

Forrás: Színház.org, Madách Színház, Természetgyógyász, MTI