Wunderlich József: “Nekem fontos a közösség kialakította felelősség”

2019 március 17. vasárnap, 8:05

Fiatalkorában zenét tanult, amit most is kamatoztathat az előadások során, vagy a rajongók övezte Grund zenekar koncertjein. Magát többek között zűrös alakként is aposztrofálja, de persze még sok minden egyéb is. Például boldog férj és büszke apuka. De ami a lényeg, a Vígszínház színésze. Wunderlich Józsefet Szegő András kérdezte.Nők Lapja interjújából:

A kérdésre, mennyire jellemző rá a vígszínházi öltözője, Wunderlich József úgy válaszolt: “Hát, eléggé… Összevisszaság van, zsúfoltság, rendetlenség, és egy sor olyan tárgy, amire semmi szükség… Gyerekrajzok, azokat imádom, hangszerek, tengervizes orrspray, flaskák, aztán ez a két dobverő, amelyek viszont fontos, hogy a kezem ügyében legyenek, mert A Pál utcai fiúkban használom ezeket, és ez egy számunkra meghatározó előadás, számomra meghatározó szerep. Jó látni, hogy a közelemben vannak. Sok időt töltök itt. Sőt volt egy csöves időszakom, amikor itt is laktam. Ezen a heverőn aludtam, amikor nem volt hova mennem. Az egy nagyon zűrös időszak volt. (…) Meglehetősen rapszodikus, öntörvényű ember vagyok. Pontosabban ez is vagyok. És persze még sok minden egyéb is. (…) Egyébként meg fontos, hogy a pillanatnyi lelkiállapoton túl működjék egy önkontroll is az emberben. Hogy józan állapotban be tudja látni, hibázott, és olyankor kérjen bocsánatot, hogy oldódjanak a lelkeket gúzsba kötő feszültségek.”

Azt is kifejtette,  fontosak számára a kihívások, az extrém megméretések, élete során akkor történtek vele igazán fontos dolgok, akkor tudott előrelépni, fejlődni, ha vállalta ezeket. Például 14 évesen, közvetlenül az édesapja halála után otthagyva Pécset, feljött Pestre a Bartók Béla zenei konzervatóriumba.

“Egy kis pécsi panellakásban éltünk nyolcan, a szüleimmel és öt testvéremmel. Stoppoltam a kisszobát, ha félre akartam vonulni, hogy gyakorolhassak, aztán kinyitottam az ajtót, és zutty, benne is találtam magam a családi élet fergeteges kavalkádjában: játékok, bulik, agyabugyálások és örök zsivaj. Pesten a konziban, ismeretlenül, magányosan egészen más volt. A zenélésbe menekültem, ennek lett a következménye, hogy a zongorázással szétvertem az ujjaimat, így szembesülnöm kellett azzal, hogy ifjúkori álmaimat muszáj feladnom, számottevő zenész így, szárnyszegetten aligha lesz belőlem. Abba viszont, hogy középszerűségre legyek ítélve, nem törődtem bele, így megpróbáltam a Színművészetit. Felvettek, és ezzel megint egészen másféle élet jött. Egy meglehetősen zárt világ, kolesz, órák, nagy tekintélyű tanárok, mi összezárva, rivalizálások, haverságok, flörtök, szerelmek, egyfajta burok, belterjesség, vizsgák, megfelelések, bizonyítások. Én végigszorongtam a négy évet, kerestem magamat és a helyemet. Friss diplomával visszamentem Pécsre, de már egészen más volt minden, mint régen, és más voltam én is, a színház is. Vörös szőnyeg, stukkók, méltóság, elegancia. Furcsa és nehezen elfogadható volt egy magamfajta lelki anarchistának” – fejtette ki a színész, aki végül a Vígszínházba szerződött.

“Szép lassan megszerettem ezt az ékszerdobozt. Ráéreztem azokra a lehetőségekre, amelyek ilyen nagyon rendezett körülmények között adatnak, és ettől sokkal inkább érzem már magam szabadnak. A játékban is, az életben is” – nyilatkozta a színész.

“Nekem mindig szükségem volt közösségre, arra, hogy tartozzak valakikhez… Amikor elvégeztük a főiskolát, sokan választották a szabadúszást, akkor az volt a divat. Én viszont arra vágytam, hogy társulati tag lehessek valahol. Nekem fontos a közösség kialakította felelősség. Hogy adott esetben tehessek másokért, de ha úgy alakul, mások is tegyenek értem. Ez ad biztonságot és erőt a merészséghez” – tette hozzá Wunderlich József.

Annak kapcsán, hogy nemrég született kislánya, elárulta, gondolkodik azon, hogy ő menjen el apaként  gyedre. “A lányom számára nyilván az lesz a fontosabb, hogy milyen apa vagyok, és nem az, hogy milyen színész. A színpadon akárhány év múlva is eljátszhatok egy szerepet, a gyereknél viszont léteznek soha vissza nem térő pillanatok, és ezeket semmiképpen nem szeretném elszalasztani. Ennél mélyebb, igazabb kapcsolat nem is létezhet” – fejtette ki a színész.

A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatja.