“Lényegében színházi ember akartam lenni” – Csiszár Imre friss Kossuth-díjas

2019 március 18. hétfő, 14:13

Sorozatunkban bemutatjuk azokat a művészeket, akik idén a színházművészet és az opera területén végzett munkájukért kaptak Kossuth-díjat.

 

Magyarország köztársasági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából Kossuth-díjat adományozott CSISZÁR IMRE Jászai Mari-díjas rendező, érdemes és kiváló művész részére a magyar és a világirodalom legnagyobb klasszikusait kivételes felkészültséggel és művészi igénnyel megjelenítő, sokoldalú színházi rendezői pályafutása elismeréseként.

Csiszár Imre / Fotó: Illyés Tibor, MTI

Csiszár Imre / Fotó: Illyés Tibor, MTI

“Lényegében színházi ember akartam lenni, csak még nem tudtam, hogy van olyan. Ahhoz meg kellett ismernem Major Tamást, Várkonyi Zoltánt.”

Csiszár Imre 1950. november 7-én született Budapesten. Már gyerekkorában érdekelte minden, ami színház, és egy ajándékba kapott Shakespeare-összes el is döntötte a sorsát. 1975-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán végzett, majd Kecskeméten, 1977-1978-ban pedig a szolnoki színházban rendezett.

1979 és 1988 között a miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője volt. Egy évig szabadúszóként rendezett, 1989 és 1991 között a Nemzeti Színház igazgató-helyettese, majd igazgató-főrendezője volt. 1991 és 1995 között a Budapesti Kamaraszínház rendezője, mellette 1994-1995-ben a Gyulai Várszínház vezetője is volt.

“Rendezőként a színésszel az a közös munka lényege, hogy megfosszam a rutinból építkezés lehetőségétől és olyasmit mutasson meg magából, amiről talán maga sem gondolta, hogy képes rá.”

1995-1996-ban a Művész, illetve a Thália Színházat, 1996-tól a Thália Társaságot igazgatta. 1999-ben újra a Nemzeti Színház rendezője lett, 2000-től a Pesti Magyar Színházban is rendez. Sokoldalú művész, színészként több filmben és tv-filmben szerepelt, díszleteket és jelmezeket is tervezett.

A társulatépítés és igényes műsorpolitika mellett rendezőként szerepértelmezéseiben fontos helyet kap a mély lelki folyamatok megjelenítése, az élőszó hitele. Shakespeare-től a kortárs drámairodalomig közel kétszáz darabot állított színpadra. Az ország szinte minden színházában – vidékén és a fővárosban – rendezett már. A Nemzeti Színházban jelenleg is látható Robert Bolt: Egy ember az örökkévalóságnak és Arthur Miller: Az ügynök halála című darab az ő rendezésében.

“Azt vallom, hogy minden esetben az íróból kell kiindulni. Nem tehetem bele a saját hülyeségemet rendezőként egy darabba, amit más már megírt. Nem attól válik aktuálissá, maivá. Az ilyet gyűlölöm, nem tartom színháznak.”

1982-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1987-ben érdemes művész lett. 2003-ban Főnix-díjban, valamint kiemelkedő színházrendezői tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 2009-ben kiváló művész címet kapott, 2017-ben a Vidéki Színházak Fesztiválján elnyerte a legjobb előadás díját a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Az ötödik pecsét című produkciójával.

Forrás: Színház.org, MTI, Origo,