“A tervezhetetlenség felőrli az embert” – Szabó Réka tao-ról, Tünet Együttesről

2019 március 18. hétfő, 8:20

A Tünet Együttes 15, a társulatvezető Szabó Réka 50 éves lesz idén. Ismét látható lesz Szabó Réka legutóbbi szólója, és új produkcióval is jelentkezik a társulat a Trafóban, melynek címe: A tünetegyüttes. 

Szabó Rékát a Fidelio kérdezte:

Előző szólóját, a Lomtalanítást azért adta át Furulyás Dórának, mert már nem bírtad a vele járó fizikai igénybevételt. A kérdésre, hogyhogy most mégis elővette a másik egyszemélyes darabját, az Ez mind én leszek egykor címűt, Szabó Réka elmondta: “Ezt később csináltam, és ezt még bírom. (nevet) Három szólóm volt eddig életemben, körülbelül hétévente, és van egy olyan tervem, hogy ezeket egymás után bemutatnánk, mert szerintem izgalmas lenyomatát adnák a három női életszakasznak. Ezek mindig nagyon személyes indíttatásból készültek, és bár keményen benne van az én személyem, mindhárom darab általánosan beszél egy-egy élethelyzetről. Ez az utolsó erősen egy midlife krízishez kötődik, és egyszerre jelenik meg benne a kislány, a középkorú nő és az öregasszony. Az a kérdés, hogy egy ilyen elakadásos helyzetben milyen szerepe van az akaratnak és az elengedésnek. (…) Működik persze önterápiaként is, de pokolra is kell menni: mindig az a cél, hogy valami olyan dolgot mondjuk ki a nézők helyett, amit mindenki szégyell, elnyom magában. Tehát egyfelől felszabadító ez a személyesség, másfelől nem könnyű végig menni azon a folyamaton, amíg az ember szembenéz magában ezekkel az érzékeny témákkal, és önmagától eltávolodva színpadi helyzetbe hozza ezt a szembesülést. Popper Péter mondta egyszer, hogyha mindenki úgy járkálna, hogy a homlokára kiírná a legféltettebb titkait és szorongásait, az nagyon vicces lenne, mert rengeteg hasonló cédulával mászkálnánk. Ha kitesszük ezeket a ki nem mondott dolgokat a színpadra, az nagyon felszabadítóan tud hatni” – fejtette ki az alkotó.

Szabó Réka / Fotó: Jászai Mari Színház

“Engem mindig is az a színház érdekelt, amiben ez a sebezhetőség, érzékenység, feltárulkozás valamilyen módon jelen van. Abban a pillanatban, hogy azt érzem, az előadók totálisan uralnak mindent, csak egy technikai bravúrról tudok beszámolni, legyen szó táncról, vagy verbális színészi teljesítményről. Szeretem, ha az emberi kiszolgáltatottságot kínáljuk fel a nézőnek, mert én mindig a találkozást keresem ember és ember között, és ez szerintem csak így tud megtörténni” – tette hozzá Szabó Réka.

15 éves lett a társulat. Arról, hogy a jubileumi előadásban, A tünetegyüttesben mi az a társadalmi jelenség, amire reagálnak, úgy fogalmazott: “Nem azért csináljuk ezt az előadást, mert tizenöt évesek vagyunk, tehát nem a klasszikus értelemben vett jubileumi előadás ez. Nem akarunk úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, létrehozni egy szépen kiállított előadást, díszlettel, kosztümmel, zeneszerzővel, három hónapos munkával. Szász Dániellel és Gőz Istvánnal, a társulat alapító tagjaival a saját történetünket, a jelenünket és a lehetséges jövőnket dolgozzuk fel ebben a performanszban. Azt gondoljuk, hogy a 2004-ben indult Tünet Együttes története felölel egy nagyon komoly társadalmi változást Magyarországon belül. Vizsgáljuk azt, hogy milyen folyamatok mentek végig a szakmán belül, a kultúrpolitikai közegben, és próbálunk bepillantást engedni azokba a kis részletekbe, hogy mivel küzd ma egy előadóművészeti szervezet napi szinten. Egy picit olyan lesz ez, mint egy gyárlátogatás, mert azt gondoljuk, hogy ezek a részletek önmagukon túlmutatóan szimbolikusak. (…) Folyamatosan teljes tervezhetetlenségbe van sodorva a társulat. Ha előre szóltak volna, hogy jövőre megszűnik a TAO, arra lett volna idő felkészülni. Az új rendszer előkészítésébe be lehetett volna vonni azokat a szakértőket, akik ismerik ezt a területet. De most olyanok találják ki a rendszert, akik a függetlenekről nagyon keveset tudnak. És folyamatosan ilyen dolgok történnek. Mi most is működési pályázatból élünk, ami február végéig tart. Még nem írták ki azt a pályázatot, aminek a pénzéből mi március elsejétől élnénk. Ezek felőrlik az embert. Lehet, hogy ez el fog múlni, lehet, hogy jövőre jobb idők jönnek, de most azt éreztük, hogy ezekről a dolgokról beszélni kell.”

 

 

A teljes interjú itt olvasható.