Kukorelly Endre közösségi finanszírozással támasztaná fel a Baumgarten-díjat

2019 március 19. kedd, 12:35

Közösségi finanszírozással, állami pénzektől függetlenül újítaná fel a 20. század elejének legismertebb irodalmi díját, a Baumgarten-díjat Kukorelly Endre, aki fel is ajánlott egymillió forintot e célra.

“(Régóta) ideje volna – közösségi finanszírozással – visszaállítani a Baumgarten-díjat, ezzel örökre elfelejtve az állami művészeti díjazást. Rég esedékes, ám itt az idő, ne ógjunk-mógjunk, hagyjuk a siránkozást, ne várjunk tovább; a rendszerváltás óta mindig őrületes aránytalanságok-igazságtalanságok történtek, ez a mostani – szívből sajnálom azt a néhány kollégát, aki megérdemelte – igazán a mélypont – fogalmazott Facebok oldalán az író.

“Sokan az okkal Döbrenteizők/Takarózók közül nem is tudják, miféle szakmaiatlanság, cinizmus, kicsinyesség, bosszúszomj süt abból, kiknek (is) osztottak díjakat. Javaslom, kezdjünk valamit! Ha minél többen beszállunk kisebb-nagyobb összeggel, elkezdhetnénk, és ha egyszer majd visszaadják az államosított/elrabolt javakat, a Baumgarten-, de legalább Gyümölcsöskert-díj újra betölthetné a szerepét. Fölajánlok 1.000.000 forintot, és várom azokat, akikkel megbeszéljük, a továbbiakban mi hogy legyen” – hívta fel a figyelmet Kukorelly Endre.

A Baumgarten-díjat Baumgarten Ferenc Ferdinánd alapította, először 1929-ben osztották ki. Odaítéléséről az alapítvány kuratóriuma döntött, melynek tagja volt mások mellett Babits Mihály. Babits halála után (1941-től) Schöpflin Aladár vette át a helyét. A kuratóriumot egy nyolctagú tanácsadó testület segítette.

Az évdíjak összege 3000–8000 pengő, 1947-től pedig 8000–10000 forint volt. Az arra különösen rászoruló és méltó díjazottaknak akár több évre meghosszabbítható vagy újra kiadható volt. Fennállása alatt 126 jutalmat és díjat osztott ki a Baumgarten Alapítvány. Schöpflin Aladár halálát (1950. augusztus 9-e) követően, októberben megszüntették az Alapítványt. Megszüntetése után helyét a Minisztertanács által alapított József Attila-díj vette át.
Kukorelly Endre kezdeményezésére máris rengeteg felajánlás érkezett, a szerző elmondása szerint legalább százan jelentkeztek már konkrét összeggel. Kukorelly posztja alatt Nyáry Krisztián, több nagysikerű kötet, többek közt Így szerettek ők című könyv szerzője megjegyezte, hogy „a baumgarteni szinthez irgalmatlanul sok pénzre lenne szükség, már ha azt akarjuk, hogy ne egy év alatt fogyjon el a felajánlott pénz, hanem rendelkezésre álljon annyi tőke, amelynek az éves hozamaiból lehet fedezni a díjat és a működés költségeit. A Baumgarten Alapítvány évi 80 ezer pengőből, azaz mai áron kb. évi 70-100 millió forintból működött. (A 20-30-as években egy pengő mai áron 700-1000 forint közötti árfolyamon mozgott. Az irodalmi díj 4000 pengő, azaz 2,8-4 millió forint volt, ebből tízet adtak ki, és ehhez jött 25-30 kisebb összegű segély.) Ennek az éves költségvetésnek a biztosítására az eredeti Baumgarten-örökséget be kellett fektetni. A fő bevételt egy Sas utcai irodaház bérleti díjai jelentették. Ha ma évi 70-100 millió forintot akarnánk költeni, akkor kb. 7-10 milliárd forint értékű kiadható ingatlanra lenne szükség, hogy a dolog hasonlítson Babitsék idejére. Az alapítványi tőke hozama koronként más. A 20-as években 10-12%-os hozamot tudtak elérni, ma ennél sokkal kevesebbet hoz egy biztonságos befektetés. Ha pl. 2,5% os a hozam, akkor 4 milliárd kell évi 100 millióhoz.”