Tasnádi Bence: “Vágyom rá, hogy legyen rám igény”

2019 március 23. szombat, 14:19

A Katona József Színház színészét az ELLE magazin kérdezte. Lapszemle.

Nemrég bejárta az internetet egy interjúkból álló összeállítás, amiből kiderült, hogy szinte egyetlen magyar színész sem akart valójában színész lenni. Arról, vele mi a helyzet, Tasnádi Bence elmondta: “Szerintem két típusú színész van: aki hároméves korában eldönti, aztán űzi-hajtja, hogy a pályára kerüljön, és vannak azok, mint én is, akik szeretnének még kicsit gyerekek maradni, ezért 18 évesen olyan foglalkozást választanak, ahol ezt megtehetik. Szóval bizonyos szempontból a színészek a kibúvót keresik, ezért születhet ennyi ilyen nyilatkozat. Persze aztán hamar kiderül, hogy ez jellempróbáló, kemény meló, nem mindennapi életvitellel. Én például, elég hipochonder alkat lévén, jelenleg azt tippelem, hogy ha valaha komoly betegségem lesz, az valamiféle idegrendszeri problémával függ majd össze.”

Tasnádi Bence / Fotó: We Love Budapest

A kérdésre, pimasz srác volt-e vagy szorgalmas tanuló, elmondta: “Mindkettő. Duci kisfiúként kezdtem az iskolát, hecceltek is miatta, de nagyon eleven, csibész gyerek voltam, az a típus, aki a kitűnő osztályzatai mellé hármas magatartást kap. A gimnáziumban kicsit el is züllöttem, még próbáltam tartani a jó jegyeket, de már közbeszólt a rock and roll. Ez a kettősség ma is megvan: törekszem a tökéletességre, de közben szeretnék pofátlanul laza lenni, ami persze sokszor nem jön össze. Egy nyári próbafolyamat hajrájában teljesen berekedtem, alig volt hangom, de élet-halál kérdést csináltam abból, hogy Mercutio rendesen üvöltsön. Simán kockáztattam, hogy tönkremenjen a hangom, aztán meg ostoroztam magam, hogy lehettem ilyen hülye” – árulta el Tasnádi Bence, akit arról is faggattak, mikor hitte el, hogy tényleg van keresnivalója a pályán.

“Az olaszliszkai volt az az előadás (Bence a gyilkosságért elítélt roma fiú szerepéért kritikusdíjat is kapott – a szerk.), ami után eloszlottak a kételyek a tehetségemmel kapcsolatban. Egy ideje azt érzem, és ez önhitten fog hangzani, hogy profi vagyok. Mondjuk nem tudsz nem profivá válni, ha évek óta huszonötöket játszol egy hónapban, vagy amikor háromkor még Mercutio vagy, hétkor meg már egy parafíliás nyomozó. (…) Időnként puffogok is amiatt, hogy nincs szabadidőm. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ha nem lenne dolgom, mivel hajlamom van rá, könnyen szétcsúsznék. Vágyom rá, hogy legyen rám igény, hogy kapkodjanak utánam” – nyilatkozta a színész.

Annak kapcsán, hogy édesapja Tasnádi Csaba rendező ellátja-e szakmai iránymutatásokkal, elárulta: “Eleve ő készített fel a felvételire, aminek a sikerében szerintem ő sem hitt igazán, mára viszont, azt hiszem, elégedetten figyeli a munkáimat. Az egyik jó tanácsát A kékszakállú herceg várából vette, amikor azt mondta: a hetedik ajtó nyugodtan csukva maradhat. Vagyis nem muszáj a pályán minden követelésnek engedelmeskednem, ha akarom, a legbensőbb titkokat megtarthatom magamnak. Talán emiatt is zavar, ha megkérdőjelezik egy színész elhivatottságát, amikor nem akar vetkőzni a színpadon, vagy mert éjjel fél 11 után már nem szívesen próbál” – fejtette ki Tasnádi Bence.

A teljes interjút az ELLE-ben olvashatják.