“Nagyon szeretjük, ha egy előadás vegyes műfajú” – Boross Martin válaszolt

2019 március 26. kedd, 8:03

Januárban mutatták be a Trafóban a STEREO Akt Tisztasági festés című hangjáték-rituáléját. A darabról Boross Martin rendezőt kérdezte a Librarius.

 

A librarius.hu cikkéből:

“A Tisztasági festés egy kevert műfajú előadás. A történetmesélés két síkon zajlik: a színpadi cselekményt a nézők fülhallgatóiban szóló hangjáték kíséri, ami egyrészt szintén mesél a maga módján, másrészt egy élményszerű rétege az előadásnak, ami nélkül nem is értelmezhetők a látottak. A fülhallgatóban múltidéző, dramatikus hangjáték-részletek hangzanak el Bartha Márk zenei kompozícióival együtt, de halljuk benne a szereplőkre erősített binaurális mikrofonok által rögzített hangokat is. Emiatt rendhagyó a történetmesélés módja, nem is nevezném szigorú értelemben történetmesélő előadásnak, a Tisztasági festésben a fiúk lakásban zajló felfedező útja egy gyászmunka a maga koreográfiájával, rituáléival. A legfontosabb darab-ív nem is a fiúk és nem is a gyász-érzet, hanem az apa és a halott szisztematikus eltüntetése. Ezt a neutralizálódási folyamatot a színházi forma is leköveti: az első részben még vannak az életnek jelei – karakterek, egy konkrét helyszín, dialógusok, egy láthatatlan apafigura nyomai. A második részben (a lakás kifestése) egy absztrakt, ha úgy tetszik, perfomatív helyzetben vagyunk, ahol a két testvér már nem is beszél egymással (az sem vehető biztosra, hogy észlelik-e egymás létezését), csak emlékképeket idéznek fel egy asszociációs játékhoz hasonlóan. A tér egyre neutrálisabbá válik, de egyben egyre személytelenebbé is. A csapattal nagyon szeretjük ezt a vegyes műfajúságot, illetve azt is fontosnak tartjuk, hogy kevés előadás van, ami ilyen módon szólna a gyászról” – mesélte Boross Martin.

Boross Martin / Fotó: STEREO Akt

Boross Martin / Fotó: STEREO Akt

Arra a felvetésre, hogy a fülhallgatók nem izolálják-e túlságosan a nézőket, az alkotó így válaszolt: “A fejhallgatók viselése nem mond ellent a részvételnek. A fülhallgatókat több előadásunkban is használjuk, mivel azon túl, hogy nagyon izgalmas, részletező hangélményt tudnak adni, azonkívül képesek egy erősen privát és exkluzív élményt produkálni minden néző számára. Ilyen interaktivitás az is, hogy a nézők kénytelenek saját történetet írni, vagy a saját emlékeikből kiegészíteni a darabban megjelenő titkokat és szándékosan hátrahagyott hiányokat – így például a már halott apa karakterének a megrajzolásához a nézőnek is hozzá kell járulnia. Ebből a szempontból a Tisztasági festés inkább belsőleg interaktív természetű a többi előadásunkhoz képest. Alkotóként az volt a célunk, hogy a néző, aki elkíséri a fiúkat erre az útra, a saját testvér/szülő/gyász témakörben maga is próbáljon összekötődni a saját élményeivel.”

“Szerintem ez sokkal inkább egy koreográfia, még akkor is, ha nem beszélhetünk táncról, vagy kiművelt mozdulatokról. Ennek az előadásnak nem abban van az ereje, hogy spontán és állandóan változik, hanem az elrejtett kis csodákban, amihez fontos alkotóelem a ritmus. Így nem mindegy, hogy az előadás során mikor esik le a falról egy kép, honnan kerül elő egy videókazetta, vagy hogy miért pont teniszlabdák gurulnak szét egy váratlan helyről. Ezek olyan kis pillanatok, amik spontánnak tűnhetnek, de eléggé ki kellett találni őket ahhoz, hogy működjenek. (…) Ha a STEREO AKT egy nagy színház lenne, akkor a Tisztasági festés lenne a mi kamaradarabunk. Ezt nem is a mérete miatt mondom, bár elég picikére szabott a nézőtér (összesen 45 főt képes befogadni egyszerre), hanem az egész csendessége, intimitása, a téma személyessége miatt. Más előadások konkrétabban, nyilvánvalóbban próbálják kiprovokálni a nézők által hozzáadott értéket (van olyan darabunk, ahol a nézők kiállítást járnak végig, vagy éppen társasjátékoznak egymással), ehhez képest ez egy líraibb és meditatívabb síkon ható előadás” – mondta a STEREO Akt művészeti vezetője.

A teljes interjú itt olvasható.