“A színház lényege a katarzis” – Szigethy Gábor friss Kossuth-díjas

2019 március 28. csütörtök, 8:04

Sorozatunkban bemutatjuk azokat a művészeket, akik idén a színházművészet és az opera területén végzett munkájukért kaptak Kossuth-díjat.

 

Magyarország köztársasági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából Kossuth-díjat adományozott SZIGETHY GÁBOR színháztörténész, rendező, író, irodalomtörténész, szerkesztő részére a reformkori és XX. századi magyar irodalmon, történelmen át a színháztörténetig számos témakört felölelő gazdag publicisztikai életműve, Gondolkodó magyarok című művelődéstörténeti sorozata, valamint szerteágazó kultúraszervező tevékenysége elismeréseként.

Szigethy Gábor / Fotó: Tátrai István, 9970.hu

Szigethy Gábor / Fotó: Tátrai István, 9970.hu

Szigethy Gábor 1942. szeptember 29-én született Budapesten. 1967-ben szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés szakán. 1968-1971 között a Színháztudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. 1971-1976-ban a Kritika című kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese, 1976 és 1993 között az ELTE Felvilágosodás és Reformkori Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója, majd adjunktusa.

“Mindenre kapható voltam. Besegítettem a súgónak, a kellékesnek, az öltöztetőnőnek, az ügyelőnek, statisztáltam is, később kisegítő színpadmester, dramaturg lettem. Nem vettek fel a Színművészeti Főiskola rendezői szakára, amit akkor rendkívül igazságtalannak tartottam. Major Tamásnak azonban igaza volt, azért nem lettem volna jó rendező, mert hiányzik belőlem az a fajta erőszakosság, eltökéltség, ami ehhez a mesterséghez szükséges. A sors azonban úgy hozta, hogy jóval később Veszprémben és Győrben éveken át dolgozhattam rendezőként.”

1990-ben részt vett a Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszékének (ma a Pannon Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének része) megalapításában. 1993-tól a veszprémi Petőfi Színház rendezője, 1997-től a feleségével, Gábor Júliával korábban létrehozott Ruttkai Éva-emlékszoba igazgatója volt. 1999-től a Duna Televízióban készített dokumentumfilmeket, oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 2009-2011 között a Győri Nemzeti Színház rendezője és művészeti tanácsadója volt.

“Számomra a színház nem csak szakmai és esztétikai kérdés, hanem etikai is. Mit sugároz? Mit akar elérni? Milyen változást szeretne előidézni az emberekben? A színház lényege a katarzis, tehát az, hogy ne csak a színész élvezze a saját produkcióját, hanem a közönség is.”

1968 óta jelennek meg írásai, tanulmányai, 1981 és 1989 között szerkesztette a Gondolkodó magyarok művelődéstörténeti sorozat köteteit. Könyvet írt több jeles színészről (Dajka Margit, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva), kiadta Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Mezei Mária írásait. Tanulmánykötetei jelentek meg a reformkori és a 20. századi magyar irodalomról és történelemről, foglalkozott az olasz kultúra történetével és az 1956-os forradalom történetével. Neves előadók közreműködésével hanglemezeket, hangos könyveket készített többek között Krúdy Gyuláról, Babits Mihályról, a Pannonhalmi Főapátság kéziratos kincseiről. 2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.