Kaszás Gergő: “Nálunk nincs semmiféle direkt utalgatás”

2019 március 31. vasárnap, 7:51

Április 12-én és 13-án érkezik a Szkénébe a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház vendégjátéka, Az eltört korsó. Az előadás kapcsán az Ádám bírót alakító Kaszás Gergőt kérdezte a Fidelio.

 

A Fidelio cikkéből:

“Elképesztő munkafolyamat volt. Nagyon megfogott az, ahogyan Tarnóczi Jakab dolgozik, olyan bölcs és nagyvonalú rendező, amilyenek csak az igazán tehetséges emberek szoktak lenni. Bízik a képességeiben, és emiatt könnyen beengedi azokat a jó ötleteket, amik esetleg másoktól érkeznek, mert tudja, hogy az ő pozíciója ettől nem fog sérülni. Évad végén, júniusban mutattuk be az előadást, fáradt volt már mindenki, ráadásul rendkívül intenzíven kellett dolgozni rövid idő alatt, úgyhogy az egész elsülhetett volna ellenkezőképpen is, de vele tényleg üdítő volt próbálni. A huszonéves alkotók jó része könnyen beleszalad abba a csapdába, hogy valami nagyon újszerűt akar mutatni, valami olyat, ami még nem volt, ebből pedig általában egy butuska lilaság kerekedik. Jakabnál nem tapasztaltam semmi hasonlót, nagyon mélyen, komplexen elemzi a darabot, átereszti magán, és aztán igyekszik a lehető legtisztább formában színpadra állítani” – számolt be Kaszás Gergő.

Kaszás Gergő / Fotó: Horváth Judit

Kaszás Gergő / Fotó: Horváth Judit

Arra a kérdésre, hogy mennyire hozták közel a mához Kleist szövegét, a színész így válaszolt: “Nálunk nincs semmiféle direkt utalgatás, nem dörgölünk semmit az emberek orra alá. Egy ismert történetet mesélünk el: egy bíró megzsarol egy fiatal lányt, amitől emberek mennek tönkre. Persze ennek azért vannak rétegei, és némelyik erősen rezonál is arra, ami most megy az országban, arra, hogyan élünk mi itt, és miként próbálunk megoldani bizonyos kínos vagy bonyolult helyzeteket. Valószínűleg az a felismerés mozgatta Kleistet is, hogy többnyire nem megoldásokat keresünk, hanem meg akarjuk úszni az életet. Mert ugye lehetne ezt egyenesen is csinálni, de valamiképp mégis mindig felüti a fejét a mutyizás, a félrenézés, az elhallgatás – de ez nem csak Magyarországra, hanem az egész világra érvényes. Emellett az előadásban központi kérdéssé válik még a női egyenjogúság is. Van egy jelenet a végén, amikor Éva, akit Mikecz Estilla játszik, elmondja az összegyűlteknek, hogy mi is történt azon a bizonyos éjszakán. Ennél a részénél például, ha nyitott a néző, akkor érezheti, hogy itt elég vaskosan a máról van szó, de nincs kiplakátolva, hogy a #metoo-ról beszélünk, igyekeztünk minél árnyaltabban fogalmazni.”

Saját szerepéről, Ádám bíróról a művész elmondta, alapvetően nem egy szörnyeteg, a helyzet teszi azzá. “Még azt sem mondanám, hogy rosszindulatú volna, hiszen a meglévő szokások alapján úgy gondolja, hogy teljesen normálisan intézi az ügyeit. Talán szeretni nehéz, de szánni nagyon lehet, hiszen tényleg nem gonosz ő, csak elkövetett egy őrületes hibát, amiből képtelen kikeveredni, mindezt egy fiatal lány utáni vágy miatt. Az is izgalmas, hogy már a történet legelején szét van zuhanva, egy zűrös, fizikai sérülésekkel járó éjszaka után látjuk őt, amire nem is biztos, hogy egészen pontosan emlékszik, és nincs is ideje levegőt venni, mert azonnal jönnek a feladatok, amiknek meg kell felelnie. Le kell vezetnie egy tárgyalást, ráadásul pont azt, amiben ő is érintett, amiben voltaképpen magát kellene elítélnie. Ekkor kezdetét veszi egy óriási vágta, ami során megpróbál kikecmeregni a fojtogató helyzetből, és aztán másfél óra alatt eljut oda, hogy szépen, lassan bezáródott minden kapu – nincs többé menekvés” – összegzett Kaszás Gergő.

A teljes interjú itt olvasható.