“Egymásból dolgozunk” – Böröndi Bence válaszolt

2019 április 01. hétfő, 7:40

Gyakorlatát a Budaörsi Latinovits Színháznál töltötte, majd oda is szerződött. A harmadik évadát tölti ott, májusban már rendezni is fog. Böröndi Bencét a Fidelio kérdezte.

 

A Fidelio cikkéből:

“Budaörsön, a Latinovits Színházban vagyok társulati tag, ez tehát az anyaszínházam, a főállásom, és mellette a Sztalker Csoport legtöbb előadásában részt veszek. Mindkettő az egyetemi éveimben gyökeredzik. Ifj. Vidnyászky Attilával ott találkoztunk, az első közös munkánk Shakespeare Athéni Timonja volt, amit az Ódry Színpadon adtunk elő. Ez folytatódott aztán Budaörsön – ahova éppen gyakorlatra kerültem az utolsó évben – a Liliomfi című előadásunkkal, és azóta már több bemutatónk is volt így együtt: a III. Richárd, a Woyzeck és legutóbb a Míg fekszem kiterítve. A Latinovits Színházban már a gyakorlati évemben négy előadásra hívtak, ez egy elég egyértelmű gesztus volt a színház részéről, hogy ugyanabban az intézményben négyet játszhatok – elég ritka manapság, hogy egyetemistaként azt mondják egy évadodról, hogy itt lehetsz nálunk. És valahogy úgy érzem, sikerülhetett is megfelelni az elvárásoknak, mert automatikusan jött a kérdés, hogy mi lenne, ha leszerződnék. Jól éreztem magam, jó feladatokat kaptam, úgyhogy örömmel igent mondtam” – mesélte Böröndi Bence.

Böröndi Bence / Fotó: Borovi Dániel

Böröndi Bence / Fotó: Borovi Dániel

A színész elmondta, bárhol jártak eddig a Sztalkerrel, ugyanolyan inspiráló maradt a közeg, mint amilyen a kezdetekkor volt. “Egymásból dolgozunk, mindig igyekszünk közös nyelvet találni egy-egy előadáshoz, és hogy jó értelemben megmaradjon a frissességünk. Van, hogy az idő szűkössége vagy a kényszerű éjszakai próbák nehezek, de ahogy ez a közösség elkezd dolgozni, erősen a dologra fókuszálunk, amit éppen csinálni kell. Például a legutóbbi, nyári produkciónknak ugyan elég sok előkészülete volt, de mégiscsak egy szűk hét alatt, reggeltől estig, negyven fokban, egy dombtetőn raktunk össze egy előadást. Volt benne egy hosszú, néptáncos elemeket tartalmazó koreográfia, és emlékszem, a próbák után, éjjel, néhányunk hiányos tánctudását kompenzálandó, órákon át gyakoroltunk kint, egy udvarban, ahol alig volt fény, de mindenki meg akarta tanulni, hogy jó legyen, hogy elérjük azt a hatást, amit szeretnénk. És az valahogy nagyon összetartja a csapatot, hogy egymásért vagyunk és egy ügyön dolgozunk, amikor éppen össze vagyunk eresztve” – mondta a fiatal alkotó.

Májusban a Vacsora öt személyre című darabot rendezi Budaörsön. “Magamban néha kacérkodtam a gondolattal, hogy majd egyszer rendezni is szeretnék, érdekelnek az emberek közötti folyamatok, és nagyon izgat az a gondolat, hogy színészeken hogy lehet megnyitni csapokat. Alanyi jogon ezt élem meg minden munka során, de régóta kíváncsi vagyok, milyen lehet úgy, hogy kívül ülök és koordinálom az egészet. És akkor egyszer csak felkért az igazgatóm. Ráadásul a felkérés az igazgatói irodában történt, tehát éreztem, hogy ez elég hivatalos. Először csak hebegtem-habogtam, és időt kértem, mert azért váratlanul ért. Magamtól az életemben későbbre terveztem volna, nem huszonkilenc éves koromra. A legfontosabb kérdés az azt követő hónapokra az lett, mi lehetne a darab. Bizonyos paramétereket meg stílust megadtam magamnak, a térhez is kötve voltam – a PostArt nevű budaörsi remek közösségi kamaratérről van szó. Tragikomikus, abszurd dolgoknál kezdtem először, csomó mindent elolvastam nyáron a munkák és utazások közepette. Újra beiratkoztam a Színművészeti könyvtárába például, pénzért, de sokáig éreztem, még nem találtam meg az igazit. Végül ezt a darabot, a Vacsora öt személyre címűt Karsai György tanár úr ajánlására olvastam el, és rögtön éreztem, nem keresek tovább, ez az. Valami elkezdett megszületni a fejemben. Egyeztettem a színházzal, és nekik is tetszett” – mondta Böröndi Bence.

A teljes interjú itt olvasható.