Schell Judit: “Még egy arcát megtanultam a szakmának”

2019 április 14. vasárnap, 7:48

Schell Judit szerint míg a Nemzeti Színház mindig is ki volt téve a politikai meccseknek, addig a Tháliába pont azért szeretnek járni a nézők, mert felhőtlenül szórakozhatnak. A művészeti vezetőt a hvg.hu kérdezte.

 

A hvg.hu cikkéből:

“Meglepetésként ért a felkérés. Kálomista Gábor ügyvezető igazgató azt szerette volna, hogy a társulaton belül találja meg Csányi Sándor utódját. Első körben rám gondolt, Csányi szintén engem ajánlott. Korábban soha nem voltak vezetői ambícióim. Izgalmasnak találtam, hogy a kreativitásnak egy másik oldalát kell kiaknáznom. A rendezők meghívása, a darabválasztás, a szereposztás, a színházi feladatok mellett olyan dolgokba is bele kell tanulnom, mint például a marketing. Eddig csak a külsős munkák kapcsán kerültem kapcsolatba ezekkel a területekkel. A színház művészeti tanácsa segíti a munkámat, amelynek korábban én is tagja voltam. Jelenleg Szervét Tibor és Molnár Piroska a tagok. Nagyon adok a véleményükre, kikérem a tanácsukat a darabok kiválasztásában” – válaszolta Schell Judit arra a kérdésre, hogy elismert színésznőként milyen kihívást látott a művészeti vezető szerepkörben.

Schell Judit / Forrás: 24.hu

Schell Judit / Forrás: 24.hu

Schell Judit az interjúban elárulta, a Tháliában hála istennek nincs szó politikáról. “Azért szeretnek ide járni a nézők, mert felhőtlenül szórakozhatnak, és elfelejthetik azt, amit előtte és utána a híradásokból kapnak. Éppen ez adja ennek a színháznak az egyik sikerét. Én művészeti vezetőként, Kálomista Gábor ügyvezető igazgatóként tevékenykedik. Gáborral a korábbi filmes és tévé sorozatbeli munkáink alapján is abszolút jól tudunk együttműködni” – tette hozzá.

A színésznő Jordán Tamás és Alföldi Róbert igazgatása alatt is a Nemzeti Színház tagja volt. Erről az időszakról így mesélt: “Mindketten teljesen mást gondoltak és képviseltek a színházról. Hozzám közelebb állt Jordán színháza, az akkori légkör, az emberi viszonyok. Minden nehézség ellenére pozitív fejlemény volt, hogy egy új társulat jött létre. A 14 tagú Radnótiból egy negyvenvalahány tagú társulatba kerültem iszonyúan hatalmas színészek közé. Azt se tudtam, hogy a büfében melyik asztalhoz ülhetek le. Óriási kihívás volt ezt a mércét megugrani. A Nemzeti mindig is ki van téve a politikai meccseknek, a Jordán-időszakban is bekúszott a politika, mindenféle felhangokkal, hogy itt soha nem lehet minőségi előadásokat csinálni. De próbáltunk ezzel nem foglalkozni. Amikor Jordánt a szombathelyi színházalapítás inspirálta, és jött a váltás, kicsit úgy éreztük, hogy magunkra lettünk hagyva. Alföldi színháza nehezen indult, majd amikor elkezdődtek a botrányok, megtelt a nézőtér. Kialakult egyfajta katasztrófaturizmus a Nemzetiben, ami megint csak nem a művészetről szólt. Nem az volt a lényeg, hogy ki mit játszik vagy mit gondol egy szerepről.”

A kérdésre, nem vágyik-e fajsúlyosabb szerepekre, a színésznő így válaszolt: “Nagyon sokat lehet tanulni a bohózatokból, a vígjátékból szakmailag, amit be lehet építeni a komolyabb szerepekbe. Amikor nemrég a Színművészetin vendégeskedtem Kleist A Schroffenstein család című darabjában, sok tapasztalatot átemeltem a vígjátékokból. Mondhatom, hogy még egy arcát megtanultam a szakmának. Egy színész úgy tud kinevelődni, ha sokféle műfajt csinál. Ha csak drámákat játszik, akkor egy idő után elfelejt kívülről nézni önmagára. Egyre mélyebbre süllyed, és már nincs miből fogalmaznia, nem képes elkönnyíteni magát annyira, hogy újra el tudjon süllyedni.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok