Andorai Péter: “Tenyerén hordozott a szakma, nem lehet panaszom”

2019 április 20. szombat, 7:40

A Kossuth-díjas művész évek óta hiányzik a színpadról, feladatot már csak filmekben vállal. Andorai Pétert az Origo kérdezte.

 

Az Origo cikkéből:

Hatszor felvételizett a Színművészeti Főiskolára. Az első nagy sokk volt, mint mondja, de erős volt benne a meggyőződés, hogy úgyis színész lesz, így hamar lecsillapodtak benne az indulatok. Készült tovább, mint a Nemzeti Színház stúdiósa. “Oda is csak másodjára vetek fel. Keresgéltem magamban az okait, hiszen szépen értelmeztem a verset, intellektuális attitűddel. Magas voltam, jó kiállású, nem is rosszképű. Ráadásul udvarias, arra nagyon megtanítottak otthon, még Major Tamásnak is kezét csókolommal köszöntem – arról azért leszoktatott. Talán azért indult döcögősen a dolog, mert nagyon drukkos voltam. Néztek szigorúan a felvételin, kezdett remegni a lábam, ami sehogy sem volt harmóniába azzal, ahogy az Anyám tyúkját mondtam” – emlékezett a színművész.

Andorai Péter / Fotó: Czimbal Gyula, MTI

Andorai Péter / Fotó: Czimbal Gyula, MTI

A Színművészetin végül Simon Zsuzsa osztályába került, míg a másik hallgatói csapatot Szinetár Miklós vitte el a diplomáig. “Legendás beszédtanárunk, Montágh Imre mesélte el, hogy valójában Radnóti Miklós özvegye, Fifi néni kívánságára vettek fel, akit mélyen megérintett az, ahogy elmondtam Radnóti egyik eklogáját. Másik beszédtanáromtól, Gáti Józseftől tudtam meg: Simon Zsuzsa és Szinetár Miklós pénzfeldobással döntötték el, hogy melyik osztályba kerüljek. Egyikük sem akart a magáénak tudni. Úgy gondolták: már szinte kész vagyok, nincs mit tanítani nekem, belezavarnék a fiatalabb hallgatókra kidolgozott metódusukba. Nem szerettek volna egy vezérürüt az osztályukba” – mondta Andorai Péter.

“Azok közé sem kerültem be, akikről azt suttogták: biztosan nagy színész lesz. Anélkül is tudtam, hogy megtalálom a helyem a pályán. Biztonságot adott, hogy érezhettem Radó Vilmos gondoskodását. Amikor diplomázva leszerződtetett a Nemzeti Színház, de szerepet nem adtak a kontraktus mellé, akkor annak tudatában mondtam fel: a kecskeméti színháznál feladataim is lesznek. A felmondásom miatt persze nagy volt a csodálkozás: hogy merek zöldfülűként szembemenni a Nemzeti Színház vezetésével? A direktor le is akart tiltatni egy évre a külső munkákról. Nem érdekelt. Kecskeméten együtt dogozhattam Gábor Miklóssal, akit nagyon tiszteltem és szerettem. Még rendezett is ott egy Sarkadi-darabban” – mesélte a Kossuth-díjas színész.

“Tenyerén hordozott a szakma, nem lehet panaszom. Azt csináltam egész életemben, amit a legjobban szeretek. Szerepálmom sosem volt, talán csak egy, a III. Richárd. Akkor lett az, amikor láttam a filmet, Laurence Olivier-vel a főszerepben. Sráckoromban többször is megnéztem a Filmmúzeumban. Két forint ötven fillér volt egy jegy, a film pedig ugyancsak indító rakéta volt, az is tolt a pálya felé. A III. Richárdot aztán korán megkaptam. Iglódi István rendezte az előadást, Káldi Nóra volt Lady Anna. De hogy ne legyen minden tökéletes, elmondok még valamit. A Jászai-díjamat Shakespeare Vízkereszt-jének Malvoliójára kaptam, miután szuperlatívuszokat írtak a ‘mókázásomról’. Jó választás volt Iglódi részéről, pedig én első olvasatra idegennek éreztem a figurát a karakteremtől. Azt gondoltam, inkább a herceget kellett volna rám osztani, aztán próba közben ráéreztem az ízére. Ma azt gondolom: jó lett volna kicsit több vígjátékban benne lenni” – mesélte Andorai Péter.

A teljes interjú itt olvasható.