Pass Andrea: “Ami megüti az ingerküszöbömet, abból dráma lesz”

2019 április 22. hétfő, 14:04

A független szféra legismertebb női alkotója, aki egyszerre ír és rendez. A kezdetekről, az inspirációról és a jövőbeni terveiről kérdezte Pass Andreát a Deszkavízió.

A teljes interjút itt olvashatja.

Arról, mikor döntötte el, hogy drámaíró szeretne lenni, elmondta: „A színháztörténész szak utolsó évében Londonban voltam gyakorlaton, ahol kipróbálhattam a rendezést. Annyira élveztem, hogy hazatérve bekéredzkedtem a Győri Nemzeti Színház stúdiójába, hogy had dolgozzak a fiatal színész hallgatókkal. Az anyag, amivel foglalkozni szerettem volna, átírásra szorult, és persze nem volt dramaturgom, ezért nekem kellett ellátni ezt a feladatot is. Nagy meglepetésemre borzasztóan élveztem ezt a részét a munkának. Aztán csináltam Győrben még egy előadást, Bret Easton Ellis A vonzás szabályai című regényét dolgoztam át, amibe már saját jelenteket is írtam. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretek jobban: délelőtt írni, vagy délután vinni a jeleneteket a srácoknak és próbálni. Ez a mai napig billeg, bár az írás egyre nyomasztóbb teher számomra, legalábbis az elején, amíg nem kapom el a fonalat. Mivel az olvasópróbára már kész darabbal érkezem, addigra túl vagyok a nehezén, így a rendezés sokkal felszabadultabb része a munkámnak. És nem magányos tevékenység!”

Pass Andrea / Fotó: Dömölky Dániel

Jövőbeni rendezői munkáriól szólva elárulta, Eszenyi Enikő is rendezni kérte fel, nem volt feltétel, hogy saját darabot csináljon, és amikor Gemza Péter hívta Debrecenbe, teljesen nyitott volt arra, hogy klasszikust rendezzen. „Sőt Orlai Tibor is így állt hozzá, amikor elkezdtünk a közös munkáról beszélni. Nagyon jó érzés, hogy a rendezőt is méltányolják bennem, aminek nem feltétele, hogy saját darabhoz nyúljak” – tette hozzá Pass Andrea, aki arról is nyilatkozott honnan jön egy-egy dráma témája.

„A legtöbbször a saját életemből, aztán nyilván a közéletből. Ami megüti az én ingerküszöbömet is, abból dráma lesz” – fejtette ki.

„Engem a kőszínházban az izgat, hogy összeszokott társulatokkal hogy lehet együttműködni, hogy hogy tudom felkavarni egy kicsit a megszokott dolgokat, hogy mit tudok én hozzáadni a működésükhöz. És nyilván az is, hogy minél nagyobb terekben próbálhassam ki magam, most már nem csak stúdiószínpadokon szeretnék rendezni, főleg a Trafó nagyszínpada után, illetve most, hogy a Deszkán az Eltűnő ingereket a Csokonai Színházban 500 néző előtt játszottuk. Azt érzem, hogy egyre inkább kívánom az ilyen nagy tereket, és ezt csak egy kőszínház tudja megadni egy rendezőnek” – vallotta a rendező.

A teljes interjút itt olvashatja.