Spiró György: “Az empátia alapkövetelmény”

2019 április 22. hétfő, 8:09

“A szakértők, a tanácsadók, a politológusok kancsal logikáját próbáltam előcsiholni magamból”- mondja Spiró György Egyéni javaslat című, humoreszkeket tartalmazó új kötete születéséről a szerző.

Egy helyütt említi, hogy a láthatatlan árvíz a legveszélyesebb. Egy március 15-ei beszéd pedig komolyan taglalta, hogy napjainkban már nem látható “az ellensereg, csak roppant hatása mindenütt, politikában, gazdaságban, társadalomban, magánéletben, szokásokban és divatokban, lassan már a fejekben is…”

Spiró György ennek kapcsán elmondta: “Nem szorulnak rá a tanácsaimra, nekik is van fantáziájuk. Az aktuálpolitika soha nem tudott lelkesíteni, mert elég fiatalon beláttam, hogy normális földi halandó elől, amilyen én is vagyok, elzárják a lényeges információkat, amelyek nélkül érvényes politikai ítéletet nem lehet alkotni. A mentalitás azonban, amely a döntéseket erősen befolyásolja, nagyon is érdekel. Az, ami a fejekbe és a lelkekbe nemzedékről nemzedékre belekerül és hosszú távon hat. Aki drámát vagy regényt ír, annak valamennyi szereplőt magából kell előbányásznia, az empátia alapkövetelmény. A most megjelenő humoreszkeknek nincsen cselekményük, nem is igen vannak bennük szereplők, voltaképpen szerepmonológok. A szakértők, a tanácsadók, a politológusok kancsal logikáját próbáltam előcsiholni magamból” – számolt be az író.

Spiró György  

Az Össz-Hang című műsorról is beszélt, amelyben “írók és zenészek együtt rezonálnak a korra.

“(…) Kezdtük járni a budapesti meg a vidéki színhelyeket, négy író meg három zenész: Dés László fúvós, Dés András ütős hangszerekkel, Barcza-Horváth József a bőgőjével és Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Závada Pál meg én. Jó ötletnek bizonyult, nekem nem jutott volna eszembe. Annyira összemelegedtünk, olyan jókat hülyéskedtünk, hogy ez a legkellemesebb emlékeim közé tartozik. Szegény Esterházy kiesett a csapatból. Azóta, amikor van ilyen alkalom, már csak három íróval és három zenésszel, mindig fölolvasunk Esterházy-írásokat is. Nem lett volna kötelező, hogy nevetni való szövegeket vigyek ezekre a fellépésekre, de az ilyen vegyes műsoroknál az ókori görögök óta elengedhetetlen a humor. A Dionüszosz-ünnepen megrendezett színházi fesztiválokon három tragédia után a közönség megkapta csemegének a komédiát. Felolvasásra szánt szövegben legalább minden második mondatnak csattanóval kell végződnie, különben a közönség ellankad. Most, hogy ezek a poénos írásaim könyvvé álltak össze, nagyon örülök, de nem vagyok biztos, hogy fogok még efféléket írni. Hiába tűntek fel “egyéni javaslatba” illő ügyek január óta, amikor lezártam a kötetet, most már nem jutott róluk eszembe semmi. Talán kiégett belőlem ez a műfaj, másra lettem érzékeny. Van, amikor úgy változik a világ, hogy egy addigi aspektus már nem alkalmas arra, hogy az ember érvényes megállapításra jusson. Azt mondom magamnak, amit Ady A civódó magyar című versében: “Nézzek immár nagyobbakra is.” Tartok azonban attól, hogy az nem lesz ennyire mulatságos” – fejtette ki Spiró György.

Annak kapcsán, hogy a kultúrharcot szítók őt is tollhegyükre tűzték, úgy fogalmazott: “Aki exponálja magát, számíthat rá, támadni fogják. (…) Akinek van humora, az ne rejtse véka alá, mert másokon tud segíteni általa. Az önirónia, aminek a hajlama szintén születési adottság, segít elviselni a kudarcokat meg a sikereket, és megakadályozza, hogy az ember reménytelenül belesüppedjen a saját bajaiba meg ellentmondásaiba. (…) A humorban mindig van valami megbocsátó. Bizonyos dolgokkal nem lehet viccelni, azok viszont ebben a kötetemben nincsenek benne. Remélem, jól fognak mulatni rajta. Nevessünk már egy kicsit magunkon, különben végleg meggárgyulunk!” – hívta fel a figyelmet Spiró György.

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.

(HVG 2019.04.18 – 34,35. oldal)