László Zsolt: “Érték alapján hozok döntéseket, ez adja egy ember gerincét”

2019 április 27. szombat, 7:10

“Értékek alapján hozom a döntéseket, szerintem ez adja egy ember gerincét” – vallja a színész. Ilyen érték az is, hogy érzelmileg és szakmailag is kötődött Alföldi Róberthez, így nem tehette volna meg vele annak idején, hogy a Nemzetiben marad. László Zsoltot a HVG kérdezte.

A teljes interjút a HVG-ben olvashatják.

5 évet a Radnóti Miklós Színházban töltött, alapító tagja volt a Székely Gábor-féle Új Színháznak. Schwajda György szerződtette a Nemzetibe, de Alföldi igazgatása alatt lett meghatározó arca a teátrumnak. “Mámoros időszak volt, pályám csúcspontja. (…) Színészek között civilnek, a civilek között színésznek érzem magam. Az utolsó pillanatig nem tudtam levetkőzni a meghatódottságomat, amikor Garas Dezső vagy Törőcsik Mari mellett álltam a Nemzeti színpadán. (…) Erősen kapcsolódtam Alföldihez érzelmileg, szakmailag, így nem tehettem meg vele, hogy maradok a Nemzetiben. Értékek alapján hozom a döntéseket, szerintem ez adja egy ember gerincét. Akik nem kötődnek ennyire erősen rendezőkhöz, színészekhez, sokkal magányosabbak a szakmában” – mesélte László Zsolt, aki Alföldi távozása után  a székesfehérvári színházhoz szerződött.

“A Nemzetit követően aligha szerződtem volna Székesfehérvárra, ha nincs öt gyerekem. A döntéseimet alaposan meghatározza, hogy nem csak magamért felelek” – nyilatkozta. Arról is beszélt, miért szerződött át a Radnótiba: “Kevés színház maradt, amelyik műhelyként működik és valódi problémákat feszeget. (…) A kíváncsiság, a Radnóti megújítása vonzott”.

Annak kapcsán, hogy az állami elismerések politikai széljárástól függetlenül elkerülték, akárcsak Stohl Andrást, úgy fogalmazott: “Nagy valószínűséggel mindketten feketeseggűek vagyunk. 2010 óta volt egy-két nyilatkozatom, ami kiverte a biztosítékot. De a legnagyobb fájdalmam az, hogy a Tartuffe óta az elmúlt 12 év előadásai, amelyekben részt vettem, nincsenek dokumentálva.”

Legfrissebb szerepe A gondnok kissé autista hajléktalanja. Arról szólva, hoy meggannyi markáns hősszerep után mit szól ehhez a figurához, elmondta: “A gondnok Asperger-szindrómás karakterét Alföldi a kiszolgáltatottság, a társadalom perifériáján tengődés oldaláról közelítette meg. Magyarországon már annyira összeszűkült a szociális háló, hogy bárkiből nincstelen válhat egyik pillanatról a másikra. A gyerekeimen látom, hogy a totális kétségbeesés szélére sodródnak, amikor az életük célját próbálják megfogalmazni. Ha ma lennék húszéves, nem valószínű, hogy egyről a kettőre jutnék.”

A teljes interjút a HVG-ben olvashatják.