Hajdu Szabolcs: “A függetlenség létkérdés számomra”

2019 május 09. csütörtök, 15:09

Állandó színésze és alkotótársa a felesége, Török-Illyés Orsolya. Filmjeik, amelyekkel két ízben is az Oscar előszobájáig jutottak, mindig személyes történetekből táplálkoznak. “Kiválasztottak vagyunk, a súlyos, nehéz témák mindig elénk gurulnak” – meséli Obiectiva Theodora című rádiójátékuk kapcsán, melyet felesége édesanyja, Illyés Kinga színésznő megfigyelési dossziéjából állítottak össze.

Hajduék saját pénzből, a saját lakásukon forgatták az Ernelláék Farkaséknál című mozit, amivel a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál fődíját nyerték el. Ernelláék a sikertelen külföldi próbálkozás után hazatérnek, ahol egyikük testvére fogadja be őket, ami sok konfliktust okoz. Hajduék pedig Las Vegasba mentek szerencsét próbálni, ahol testvére él. Arról, miért nem sikerült a projekt, elmondta: “Nem a testvérem nyakán éltünk, hanem külön lakásban. Jó tapasztalat volt, mert alkotó emberként megéreztük, mennyire fontosak a gyökerek, a kulturális hovatartozás. Lehetne ott is filmet csinálni, de csak mesteremberként, mert sose tudnék olyan személyes lenni, mint hazai terepen. Egy amerikai ház nekem csak díszlet. Hosszú éveknek kell eltelnie, míg összegyűlnek azok a személyes tapasztalatok, amelyekből személyes univerzumot lehet építeni. Alkotóként pedig azt igénylem, hogy a legnagyobb precizitással mutassak meg mindent, hisz ilyenkor nemcsak magunkról beszélünk, hanem egy közegről, egy generációról, egy korszakról, amikhez ezer személyes tudás kell.”

A közelmúltban bemutatott Gloria című darabban szörnyű munkahelyi mikrokörnyezetet mutat be. Arról, honnan ismeri ezt az irodai világot, elárulta: “Néhány évvel ezelőtt két közeli munkatársam (később egy harmadik) ugyanígy ült egy irodában, benne a mókuskerékben, amikor elszakadt a cérna. Bár az ő esetükben öngyilkosságról volt szó, nem tömegmészárlásról, a tett brutalitása ugyanolyan sokkoló, és a kiváltó okok is valószínűleg ugyanazok. A halálukat többször próbáltam művészi formában is feldolgozni, de visszatartott, hogy a tragédiájukból semmilyen “hasznot” nem akartam húzni. A Gloriába nyilván ezek a tapasztalatok is beszivárogtak.”

A Délibáb c. filmjéért nem voltak oda a nézők és a kritika. Arról,szembenéz-e a kudarccal, vagy inkább a Filmalapot okolja, úgy nyilatkozott: “Maga a rendszer a hibás, amiben élünk. Mindennek ez az alfája és az ómegája. Ez a rendszer szüli a rossz helyzeteket, a konfliktusokat, az összes kérdést, a meghasonlási szituációkat. Egyébként a Délibáb külföldi fogadtatása semmivel sem volt rosszabb, mint az összes többi filmemé. Persze ez itthon nem sokat számít, mert itt élek Magyarországon, és nekem is nagyon fontos, hogy az itt élő emberekkel, az itteni közönséggel alakuljon ki dialógus, ahogy más filmjeim esetében ez meg is történt.”

A Délibáb kudarca után egy építkezésre ment dolgozni, a felesége pedig a pult mögé állt. Ennek kapcsán elmondta: “Egyszerűen nem voltak tartalékaink, és tisztességesebbnek éreztem elmenni fizikai munkát végezni, mint valami olyat, amit kegyelemből kapok. Aki tudja, milyen érzés rászorulni valakire, mindent megpróbál, csak hogy ne legyen kiszolgáltatott. A függetlenség létkérdés számomra, és hajlandó vagyok megfizetni az árát. Jól éreztem magam, jobban, mint meghasonlott és szorongó értelmiségiként.”

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.